Az oktatáspolitika legnagyobb vitái még mindig „kapun belül” zajlanak: az elmúlt héten Pokorni Zoltán és Hoffmann Rózsa továbbra is eltérő szakmai javaslataikat osztották meg a nyilvánossággal. Az ellenzék kevéssé exponálta magát, és a szakmai-érdekképviseletei szféra is meglehetősen megosztott a tekintetben, hogy mely elemeket tart támogathatónak a kormány oktatáspolitikájában.
A fideszes bizottsági elnök újfent védelmébe vette a bolognai koncepciót, annak nem eltörlését, hanem felülvizsgálatát javasolva, egyúttal pedig felhívta a figyelmet a pedagógus életpályamodell esszenciális elemeire: a magasabb pályakezdő bér, a színvonalasabb tanárképzés és a valóban „ösztönző” ösztöndíjak mellett tört lándzsát. Eközben a kereszténydemokrata (ámde egyúttal a Fidesz kulturális tagozatát vezető, és e tagozat oktatási munkacsoportjára, valamint névtelenséget kérő szakértőkre támaszkodó) államtitkár újfent hitet tett a tárca rendpárti javaslatai mellett, így a gyerekeket „természetes élőhelyükön” megfigyelő, utazó iskolaérettséget vizsgáló, buszos helyszíni szakértők alkalmazása kapcsán is. Hasonló szellemiségű javaslat ellen tiltakoznak a hallgatói érdekképviseleti szervezetek is, de a tárca ragaszkodni látszik ahhoz az elhatározásához, hogy az egyetemek és főiskolák véglegesen rúgják ki a csökkentett vizsgaalkalmakon sikertelen diákokat.
A tárca tervei eközben persze nem csak szigorításokról szólnak: megismerhettük a sajátos nevelési igényű tanulóknak szánt tankönyvtámogatás előzetes koncepcióját (azt viszont még nem tudni, ez milyen viszonyban van az általánosan, mindenki számára ingyen tankönyvet biztosító tervekkel), és iskolai szociális munkások hálózatát is terveznek kiépíteni.
Az ellenzék részéről a vizsgált időszakban csak a szocialisták fogalmaztak meg kritikát - . Bíró Ferencné, az MSZP Pedagógus tagozatának elnöke félti a modernizációs eredményeket, és bírálja Hoffmann Rózsa kompromisszumokra képtelen, autoriter vezetési stílusát. A szakma ennél részletesebb véleményekkel szolgált: Radó Péter oktatáskutató szerint a közoktatási törvény koncepciója visszavezet minket a pártállami időkbe, arra kísértetiesen hasonlító irányítás, tartalmi szabályozás és minőségpolitika olvasható ki a törvény még nem hivatalos koncepciójából. Az Policy Solutions: Ellentmondások 2010 – Oktatáspolitika kormányon és ellenzékben című elemzésében egy érdekes pálfordulás lehetőségére hívja fel a figyelmet: míg Hoffmann Rózsa ellenzékben támadta a kétszintű érettségi intézményét, addig most, kormányon azt erősíteni látszanak a javaslatai. A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete több változtatással, de támogatja az új Felsőoktatási törvény koncepcióját, ugyanakkor komoly aggályokat fogalmazott meg a finanszírozás tervezett átalakítása kapcsán. Eközben hét, egyértelműen a jelenlegi kormány politikai-ideológiai vonalához közelinek tekinthető civil szervezet üdvözölte a tervezett változtatásokat, egyúttal a tömegesedés és a „gyér” tudás elleni fellépésre ösztönözné Hoffmann Rózsát – valamint arra, hogy tartson ki, hiszen „a minisztérium új törvénytervezete a gyökerénél ragadja meg a problémát”, és csak „az ellenérdekelt felek támadják, puhítják az elképzelést”.