A kormány gazdaságpolitikáját vették górcső alá szakértők a Republikon Intézet konferenciáján, melyet 2010. november 24-én, az A38 Rendezvényhajón (az új hajótestben) rendeztünk. Barcza György, Békesi László, Csillag István, Kákosy Csaba, Mihályi Péter, Oszkó Péter, Palócz Éva, Török Zoltán  arra kerestékk a választ: 2010 gazdaságpolitikáját a forradalom vagy kontinuitás jellemzi? Alábbiakban az elhangzott előadások rövid összefoglalója olvasható, valamint (a cikk végén) a konferencián készült fotók galériáját lehet megtekinteni.

A konferencián elhangzott elóadások prezentációi:

• Csillag István prezentációja (letöltés)
• Mihályi Péter prezentációja (letöltés)
• Palócz Éva prezentációja (letöltés)

Csillag István: numerus clausus adók és a hetedik koporsó

Csillag István bevezető előadásában az Orbán-kormány 2010-es gazdaságpolitikájával kapcsolatban három, egymással párhuzamos reakciót emelt ki: a csalódottságot, a döbbenetet és a várakozást. Csillag szerint alapvetően eltérő az előző kormányok teljesítménye: míg Gyurcsány Ferencet egy alkalmatlan miniszterelnöknek és „félszívű reformernek” tartja, addig Bajnai Gordon és válságkezelő kormánya mintapéldának tekinthető. Az Orbán-kormány adócsökkentésre vonatkozó intézkedéseit elhibázottnak tartja. Elsődleges okként a családi adókedvezmény és az egykulcsos adó öszvérét emelte ki, ugyanis szerinte az új adóintézkedések a magasabb jövedelműeknél eredményeznek csökkenő adóelvonást. Legalább a bruttó átlagos jövedelem 166 százalékát kell valakinek keresnie, hogy növekedjen a nettó bére. A felsőbb jövedelmi csoportba tartozók növekvő nettó bére önmagában azonban nem generál komolyabb gazdasági növekedést, mert ez a csoport amúgy is jelentős fogyasztást tud magáénak a jelenlegi körülmények között is.

Az adócsökkentés fedezeteként a kormány „numerus clausus”-adókat vet ki Csillag István szerint. Ezek hosszabb távon inkább ártanak a gazdaságnak, mert hozzájárul a külföldi nagyvállalatok távozásához Magyarországról. Ráadásul már rövidtávon is csökkenti a beruházási hajlandóságot. Csillag szerint például a nyereségadó csökkentése lehetne egy kitörési pont a beruházási kedv növelésére. A volt gazdasági miniszter összegzésként elmondta: az állami újraelosztás összmértéke nem változott, a kommunizmust idéző elemek kerültek a rendszerbe. A 2011-es költségvetés inkább nevezhető emiatt a „szabad dúlás büdzséjének”, mintsem a „szabadulás költségvetésének”.

Az első több előadós szekcióban közgazdásági elemzők segítettek értelmezni a 2010 tavasza óta megtett intézkedéseket.

Barcza György: 2014-re ki lehet nőni a hiányt, ha a kormány a kiadásokat reálértéken tudja tartani

Barcza György (K&H Bank) felhívta a figyelmet arra, hogy hazánkban a gazdasági szempontból aktív népesség az 1970-es évektől folyamatosan csökkent, s jelenleg Magyarországon a második legalacsonyabb a foglalkoztatás mértéke az Európai Unió tagjai közül. Ennek okaként az előadó a Magyarországon rendkívül magas adóéket és a széteső társadalombiztosítási rendszert jelölte meg. Kitért arra is, hogy a hazai adórendszer elkerülésre ösztönöz. Barcza leszögezte: ha figyelmet kívül hagyjuk a költségvetés azon összegeit, melyeket a társadalombiztosítási rendszer fenntartására mennek el, a hazai költségvetés helyzete nem kilátástalan, sőt 2014-re ki lehet nőni a hiányt, ha a kormány a kiadásokat reálértéken tudja tartani.

Mihályi Péter: jogilag és politikailag semmiképp nem megalapozottak a miniszterelnök tervei

Mihályi Péter előadása a kormányzati gazdaságpolitika irányát meghatározni képes döntéshozókra koncentrált. Mihályi szerint Orbán Viktor miniszterelnöknek közgazdaságtani szempontból világosan végiggondolt képe van a magyar gazdaságpolitikáról, s akcióterve elsősorban a sokkterápián, valamint a „nem hagyományos kormányzáson”, nem hagyományos gazdaságpolitikai lépéseken alapul. Mindez az előadó szerint megfelelő lehetne, azonban a koncepció elfeledkezik arról, hogy jelenleg Magyarország nincs a végső összeomlás szélén, és kiépült jogállami struktúrával is rendelkezik, mely ellenáll a hazai viszonyok gyökeres megváltoztatásával szemben. A miniszterelnök tervei tehát, ha közgazdaságtanilag megalapozottak is, jogilag és politikailag semmiképp. Az előadás konklúziója, hogy a miniszterelnök nagyobb befolyása valószínűleg az Orbán Viktor-féle elvek győzelméhez vezet a magyar gazdaságpolitikában.

Palócz Éva: a válságadókat nem lehet egyoldalúan megítélni, hiszen azok 

oligopol cégeket sújtanak

Palócz Éva előadása elején leszögezte: a magyar gazdaság helyzete rendkívül rossz, és nem is kecsegtet jó kilátásokkal, ez pedig nem csak a gazdasági válság eredménye, hanem a magyar gazdaságnak az ezredforduló óta folyamatosan alacsony teljesítménynövekedéséé is. Az előadó kitért arra is, hogy regionális összehasonlításban is rendkívül lassú a magyar gazdaság növekedési üteme (például Szlovákiához képest). Palócz Éva mindennek okaként a fiskális politika komoly problémáit jelölte meg, szerinte a foglalkoztatásbeli gondok csak következményei, nem pedig alapjai a problémának. A növekedő gazdaság egyre jobb fiskális lehetőségeket teremt, így egy felívelő spirál indulhat el, azonban az előadó szerint hazánk pályája ennek épp fordítottja volt. Magyarország a jelenlegi helyzetében azt sem engedhette meg magának, hogy a költségvetési kiadások növelésével stabilizálni igyekezzék az állapotokat a pénzügyi válság után. A kiadások aránya Magyarországon nem nőtt, csupán továbbra is az egyik legmagasabb maradt a régióban. A költségvetés szerkezeti vizsgálata során Palócz Éva azt a megállapítást tette, hogy hazánkban sokkal magasabbak az állam személyi költségei, valamint a szociális támogatások, mint amennyit a hazai gazdaság képes finanszírozni. Az előadó úgy gondolta, a válságadókat nem lehet egyoldalúan megítélni, hiszen azok olyan cégeket sújtanak, melyek oligopol piacokon működnek, így nem kell feltétlenül tartani attól, hogy kivonulnak az országból. Amennyiben a válságadók hatályának néhány évét a költségvetési politika arra használja, hogy a gazdasági emelkedést alapozza meg, az intézkedés akár elfogadható is lehet.

Török Zoltán: a bizonytalanság és hazánk kedvezőtlen megítélése is vissza fog szivárogni Magyarországra

Török Zoltán szintén felhívta a figyelmet arra, hogy hazánk gazdasági mutatói regionális összehasonlításban is meglepően rosszak. A magyar gazdaság növekedési üteme az elmúlt években 1,2%-os volt, míg a regionális átlag több mint 4%. A helyzetet okozó rengeteg probléma közül azonban a politika meglepően keveset igyekezett orvosolni, sőt a 2006-os év előtt szinte egyáltalán semelyiket. 2006-ban pedig úgy kezdte növelni a bevételeit a költségvetés, hogy mindeközben az adósságállomány tovább nőhetett, hiszen a kiadási oldalon nem került sor komolyabb változtatásokra. Mindezek alapján tény, hogy 2010-ben a Fidesz rendkívül nehéz helyzetben vette át a kormányzást. Az előadó szerint a miniszterelnök és köre úgy gondolkodik, hogy a helyzet kezeléséhez nem elegendőek a továbbiakban a szokványos gazdaságpolitikai eszközök, s utalva Mihályi Péter előadására, Török Zoltán kijelentette, Orbán Viktor valóban „nem szokványos” lépésekre készül, s például az IMF-fel zajló tárgyalások félbeszakítására is azért került sor, mert a szervezet nem nézte volna jó szemmel a gazdaságpolitikai irányváltást. Török Zoltán szerint a bizonytalanság és hazánk kedvezőtlen megítélése is vissza fog szivárogni Magyarországra a gazdasági növekedés, elsősorban az exportnövekedésen keresztül. A Kormány feladata így mindössze a kiadáscsökkentés.

A konferencia második szekciójában szakértő-politikusok vizsgálták meg, milyen kilátásokkal bír a magyar gazdaság a jövőre nézve.

Kákosy Csaba: vesztesek a vállalatok, melyek különadót kötelesek fizetni; a közszolgálatban dolgozók; s a versenyképességi ágazatok

Kákosy Csaba kiemelte: a gazdaságpolitika irányainak szakmai elemzése több okból nehéznek bizonyul, többek között azért, mert még csak 6 hónap telt el a Fidesz megválasztása óta. Ezen túl nincs egy egységes stratégiai dokumentum, mely arról szólna, mit akar elérni a kormány. Pragmatikus kérdések léteznek, ugyanakkor ezek sincsenek beillesztve stratégiai programba. A 2011-es költségvetést illetően elmondható: a makroszámok helyes irányt mutatnak, mégis megfogalmazódhatnak kritikák. A költségvetés teljesíthető, de kérdés, valós-e ez az optimizmus. A költségvetés nyertesei a többgyermekes, jómódú családok, valamint a nyereséges KKV-k. Veszteseinek mondhatók a vállalatok, melyek különadót kötelesek fizetni; a közszolgálatban dolgozók; s a versenyképességi ágazatok. Kákosy Csaba úgy ítélte meg, hogy a jövő évi hiánycél teljesíthető, de kérdés, hogy a „nyugat-európai ösvényen” rajta marad-e Magyarország.

Békesi László: a kormány terve „fából vaskarika”.

A szekció második előadója, Békesi László 3 kulcskérdés kapcsán összegezte meglátásait: 1) gazdaságpolitika és költségvetés összhangja, 2) milyen hatása lesz a költségvetési és adópolitikának?, 3) a 2011-re szóló programnak milyen gazdasági hatása van hosszabb távon. Ami a Gazdaságpolitika és költségvetés összhangját illeti: Békesi László elmondta, hogy a kormány terve valójában „fából vaskarika”. Hozzátette: fogyasztásélénkítésre építeni a gazdaság növekedését egyértelműen zsákutca. A foglalkoztatást akkor lehet növelni, ha van rá kereslet, s kínálat is létezik – ez Magyarországon nincs meg.

A költségvetés és adópolitika hatása kapcsán a volt pénzügyminiszter aláhúzta: a vállalkozások javára kellene jövedelemátcsoportosításnak történnie; a különadókkal jövedelem-elvonás történik a vállalkozásoktól. Összegzésében pedig „banánköztársaságnak” nevezte Magyarországot, ami épp azt rontja, amire szükség lenne. A 2011-re vonatkozó program kapcsán leszögezte: „kényszer-egyensúlyjavítás” folyik; a tervezet nem fenntartható, emellett nincs átláthatóság és kiszámíthatóság. Mindezt tetézi, hogy az államigazgatás működésképtelen.
Összefoglalásként Békesi elmondta: ezzel a politikával maximum stagnálás, de még inkább leszakadás érhető csak el. Felzárkózás ezzel a nem várható.

Oszkó Péter: 2013-tól már problémák jelentkezhetnek

Oszkó Péter tágabb kontextusba helyezve kezdte előadását: a gazdasági válság egy növekedési modellt kérdőjelezett meg, mégpedig azt, amelynek alapja az adósságok halmozása volt. USA-ban már felismerték, hogy az értékteremtő állami kiadásnak van növelő hatása. Európa nem hisz ebben a modellben. Népszerűtlen a tézis, miszerint a megtakarítási hajlandóság a gazdasági növekedés modellje.
Magyarország jelenleg példás költségvetési egyenleggel rendelkezik, s a kormánynak ezt kellett volna bizonygatnia a világ számára. A megválasztást követően ugyanakkor a kormányban megfelelési kényszer volt, ezért gyorsan hoztak meg inkább jól kommunikálható, mintsem tartalmában megfelelő adóintézkedéseket. A kormányváltás óta nincs költségvetési prognózis, nem láthatóak a részletek. A magánnyugdíj-pénztárakat illetően Oszkó Péter hozzátette: 2013-tól már problémák jelentkezhetnek. Az előre kalkulált kifizetést évente 25%-kal növelni kell, ha eltűnnek a magánnyugdíj-pénztárak. Összegzésként hozzátette: nem az egyensúly politikája, hanem az eladósodásé indult meg.

Íme a rendezvényen készült fotók: