A nyitó prezentációt Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója tartotta, a magyar felsőoktatás legfontosabb problémáit azonosítva, mely honlapunkról is letölthető:

Prezentáció letöltése ide kattintva

A beszélgetés résztvevői voltak:

Schlett István (egyetemi tanár, ELTE), Horn Gábor (elnök, Republikon Alapítvány), Nagy Dávid (elnök, Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája), Pokorni Zoltán (elnök, Országgyűlés Oktatási, tudományos és kutatási bizottsága) és  Setényi János (oktatáskutató, ügyvezető igazgató, Expanzió Humán Tanácsadó Kft.). A beszélgetést Petri Lukács Ádám moderálta.

A kerekasztal-beszélgetés során három nagy téma merült fel: a felsőoktatás minőségének kérdése, a „bezárkózás” jelensége, illetve a finanszírozás problémái.

Nagy Dávid, a HÖOK elnöke elmondta: a hallgatók számára a minőséget az jelenti, hogy az adott egyetem, főiskola diplomájával milyen elhelyezkedési esélyei vannak. A diákvezető kiemelte, a naprakészség az egyik legfontosabb elvárás hallgatói oldalról a felsőoktatási intézmények felé. Nagy Dávid arra is felhívta a figyelmet, hogy a hallgatók jelenleg nem azért mennek külföldre tanulni, hogy onnan innovációt hozzanak Magyarországra, hanem hogy nyelvet tanuljanak, világot lássanak és színesíthessék az önéletrajzukat. A hazai egyetemi adminisztráció azonban még ezeket az utazásokat is sokszor nehezíti. A HÖOK elnöke megemlítette továbbá azt a problémát, hogy a magyar orvostanhallgatók a kinti jobb megélhetés miatt tanulmányai után külföldön maradnak – ellentétben norvég kollégáikkal, akik külföldi tanulmányaik után hazatérnek. Emellett felvetette, hogy a gazdasági szférának nagyobb mértékben kellene megjelennie a finanszírozásában, mivel ők a legnagyobb felhasználói, haszonélvezői a felsőoktatásnak.

Pokorni Zoltán, az Országgyűlés Oktatási, tudományos és kutatási bizottságának elnöke kifejtette: a felsőoktatás gondjai a tömeges képzésből fakadnak, erre nem készült fel senki. A tömegessé válás nem jelent azonban minőségi romlást, nem jelenti azt, hogy kevesebb jó szakembert képeznének. A problémát a szükségesség, hasznosság kérdése jelenti, azaz: sok a felesleges szak. Az új felsőoktatási vitaanyagnak az egyik nagy hibája, hogy erre nem ad választ. Pokorni kiemelte, hogy az egyetemi/tudományos képzés az, amely felé eltolódott a rendszer, és nem a főiskolai/gyakorlatorientált képzésformák vannak túlsúlyban. Az Országgyűlés szakbizottságának elnöke a finanszírozással összefüggésben példaként hozta a több, mint 10 éve tartó tandíjvitát.  Ezzel kapcsolatosan beszélt az oktatáshoz való hozzáférés csorbulásáról, de ugyanakkor azt is hozzátette, hogy közpénzből az egész kérdéskör megoldhatatlan. Pokorni Zoltán megjegyezte továbbá, hogy a felsőoktatásról szóló vitaanyag kapcsán egyértelműen kiderült: a pénztelenség és a financiális problémák nyomasztják a szakmát. Az egyetemeknek azonban az állammal mint tulajdonossal szemben kompromisszumokra kell törekednie, mivel minden pénzügyi követelés teljesítése irreális. Magyarország demográfiai hullámvölgyben van, fölös kapacitások jöttek létre és nagyon heterogének a felsőoktatási intézmények. Ha csak teljesítményelv szerint működtetnénk felsőoktatási intézményeket, akkor 7-8 intézményen kívül több nem maradhatna fenn. Véleménye szerint a vidéki intézményeket azonban nem szabad bezárni, mivel ezek a helyi értelmiségi élet bázisai. Emiatt összetett és bonyolult manőver kell ahhoz, hogy egy minőségi felsőoktatás legyen a gerince a felsőoktatásunknak amellett, hogy feladatot adunk a szétaprózott kis főiskoláknak. A főirányt jelentheti ebben a kérdésben a már spontán módon elindult integrációs folyamat, amely alapján a vidéki főiskolák valamelyik egyetem filiáléjává alakulnak. A másik lehetőség, hogy nagyobb szerephez jussanak a felnőttképzés területén. A harmadik alternatíva, hogy monopóliumot kapjanak bizonyos szakok indítása esetén. Pokorni az orvosi területen kritikusnak nevezte az elvándorlást, amelyre véleménye szerint rendszerszintű választ kell adni. Pokorni Zoltán elmondta, hogy a jelenlegi felsőoktatási koncepció vállalható számára és hangsúlyok most már a megfelelő helyre kerültek.

Schlett István, az ELTE egyetemi tanára hangsúlyozta: a felsőoktatás központi kérdése a kulturális evolúció. Fő probléma a motiváció hiánya – mind hallgatói, mind oktatói oldalról. Az oktatók részéről a motiváció csökkenését abban látja, hogy legtöbbjük esetében az egyetemi oktatói munka nem a főtevékenységük, csak sokadik az elfoglaltságaik sorában. Schlett István felhívta a figyelmet továbbá arra is, hogy a nagy rendszerekbe (mint a felsőoktatásba) történő beavatkozás nagy óvatosságot és tapintatot igényel. A felsőoktatásban megvalósított reformok mind a fejlődést szolgálták, és lehet bizonyos mutatók javultak is, azonban úgy érzi, egyikkel sem idéztek elő generálisan jobb helyzetet.
Horn Gábor, a Republikon Alapítvány elnöke pozitívumként értékelte a felsőoktatásban való részvétel tömegessé válását. Az új Felsőoktatási törvény tervezet kapcsán kiemelte: adott egy versenyhelyzet, amellyel azonban a jelen koncepció szembemegy. Azzal a versenyszemlélettel, amit a liberálisok képviseltek, megbuktak, és valószínűleg ezért óvatosak azok, akik jelen helyzetben foglalkoznak a felsőoktatás problémájával. Hangsúlyozta, hogy amíg nem alakul ki az a szemlélet az emberekben, hogy számukra ára legyen annak, hogy színvonalas tudáshoz juthassanak, addig változás nem fog történni. Horn Gábor hangsúlyozta: a magyar felsőoktatás nem került be a nemzetközi körforgásba. Hiba volt, hogy az akkreditációs rendszert hazai ügyként kezelték, ugyanis amíg a magyar felsőoktatás nem tud betagozódni legalább az uniós felsőoktatási rendszerbe, addig szintén kizárt bármiféle változás a felsőoktatásban. Horn Gábor Schlett István felvetésére reagálva elmondta, hogy egy külföldi egyetemen nagy összegű tandíjat fizető diáknak komoly elvárásai vannak az egyetemmel szemben. Magyarország belátható időn belül nem képes több pénzt fordítani az oktatásra, mivel ennek nincsenek meg a forrásai. Arra viszont van lehetőség – és nem csak illúzió –, hogy a jelenlegi források hatékonyabb felhasználására sor kerüljön. Ennek kitörési pontjai, hogy hatékonyabb oktatói és hallgatói munka valósuljon meg, amelyek egymást feltételezik. Ennek elérését csak piaci viszonyok között tudja elképzelni, amely a Schlett István által hiányolt „universitas” szellemiségét is megteremtheti. Horn Gábor egyetértett azzal, hogy az utolsó reform azért bukott el bizonyos eredmények ellenére is, mert egy felülről jövő, a helyi világban partnert nem találó módon kívánták azt megvalósítani. Azzal viszont vitatkozott, hogy az utolsó 20 évben ne lettek volna fontos eredményei a felsőoktatási reformoknak. Véleménye szerint a tömegessé vált hallgatói létszám kulturális reformmal ér fel, az elmúlt időszak 170 milliárdos infrastrukturális fejlesztései szintén komoly eredmény. Emellett megemlítette azt a meghatározó sikert, hogy szerkezetében a magyar felsőoktatás az Európai Unió felsőoktatásának részévé vált. A jelenlegi felsőoktatási koncepció azért biztató számára, mert az előzőhöz képest, amely a mindent vissza kell csinálni elvet követte, ez kontinuitásban van az elkezdett fejlődési úttal és próbál választ adni a még meg nem oldott, illetve a közben felmerülő új problémákra.

Setényi János oktatáskutató nemzetközi szempontból közelítette meg a hazai felsőoktatás kérdését. Fontos lenne szerinte, hogy olyan képzéseket, amelyekért a hallgatók külföldre mennek, be tudjunk hozni Magyarországra. Ennek a lehetősége az új felsőoktatási törvénytervezetben is jogilag rendezetlen. Hiányosság és akadály is a nemzetközi felsőoktatási rendszerbe való bekerüléssel kapcsolatosan, hogy sem a diákok, sem az oktatók nem beszélnek megfelelő szinten idegen nyelveket. Nemzetközi aspektusból lényeges lenne a nyitás külföld felé; több pénz bevonása; munkaerőpiac bevonása; egyetemi vezetés problémájának megoldása. Setényi szerint a hazai felsőoktatás lényegében egy olyan szféra, amelynek nincs elitje. Kiemelte, hogy valóban nem csak pénzkérdés a fejlődés lehetősége, mivel vannak olyan innovációk, amelyeket Magyarországon nem használunk. Példaként művészeti képzésre járó, Helsinkiben és a Sanghajban tanuló egyetemisták együttműködését említette, akik az internet adta lehetőségeket kihasználva közös projektet hajtanak végre. Ilyen típusú kísérletezésre, vagy gondolkodásra itthon szisztematikusan nem kerül sor, pedig ehhez nem szükséges különösebb pénzügyi ráfordítás. A külföld felé történő nyitás kapcsán még hozzátette, annak érdekében, hogy a következő generáció értékrendje, illetve demokratikus teljesítménye jobb legyen, mindenképpen szükség van külföldi tapasztalatokra. Ugyan a modern fogyasztási életmódminták mint a környezettudatosság elterjedtek, azonban ettől még a demokratikus szemléletmód nem erősödött meg. Ha más lehetőség nem áll rendelkezésre, akkor fél évre, Erasmus keretén belül kell tömegesen kiküldeni a diákokat, hogy Magyarország megváltozzon és a kinti más szemléletmódot felhasználva szembe nézzen az előző generációkat sújtó problémákkal (érzelmi intelligencia hiánya, korrupció, gyenge demokratikus teljesítmény).

Galéria: