Debrecenit esznek a jó képviselők, mustárral, úgy finom. A fölött gondolják meg, miközben a kenyérhajával feltunkolják a mustáros szaftot: hát lehessen-e ezeknek a hívőknek egyháza, s lehessen-e amazoknak. - Horn Gábor írása a Népszabadságban.
Na amazoknak semmiképp, röhögnek egy döccenőset, hallottál már ilyet, még hogy olyat, na ne. Hanem emezeknek hadd legyen, s ha már van, adjunk oda egy kicsivel több pénzt is nekik. Isten szolgája a pap, legyen egy kicsit a miénk is.
No de nincs baj, mondják az urak, mert kegyes urak ezek, lehet levelet írni a miniszternek, lehet kérincsélni hívek ezreit, tízezreit képviselő kisegyházaknak, s ha az a magas úr kegyes lesz, lehet, úgy dönt, rábólintat a kétharmaddal a kérésre.
Már ha a történelem ura is helyesnek látja. Hanem hogy Mozart zene, de Bartók is az? Vagy az valami más? Petőfi az igen (bár állami ünnepeken megvágva), de Ady nevezhető-e költőnek? Nem volna illetékes végre e kérdésekben is dönteni a Tisztelt Ház?
Ilyen szégyen nem volt még a rendszerváltás óta az Országgyűlésben.
A teljes cikk a Népszabadság Online-on olvasható >>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>