Az első szekcióban fővárosi politikusok előadásaira kerül sor. 

Karácsony Gergely, az  LMP frakcióvezető-helyettese Budapest és az országos politika viszonyáról, összefüggéseiről beszélt, szerinte a főváros eddig pozícióharcok, különböző színezetű szereplők egyet nem értése miatt került hátrányba. Ma már többségben mindenhol fideszesek vannak – Budapest mégsem profitált ebből a helyzetből. Ennek oka a Fidesz hatalomgyakorlásának "milyensége".

Véleménye szerint Tarlós „eredendő bűne" a Fideszen belül az volt, hogy megpróbálta nem beengedni Budapestre a Fidesz oligarcháit (ezért a párton belül egy re kevesebb befolyása van, pozíciója folyamatosan romlik). A legújabb főváros-koncepció következménye az lehet, hogy Budapest 23 kiskirályságra bomlana, a főpolgármesteri pozíciót súlytalanná válna – tartóssá tenné a „bénultság helyzetét”, ami jelenleg is fennáll Budapesten. 

A konkrét, megteendő intéukdeések között említette a dugódíj bevezetését – ám ehhez szükséges lenne a kerületek együttműködése. Utóbbi hiánya fontos tanulság: Tarlós korábbi, a fővárosi vezetésről szóló kritikái a jelenlegi helyzetben  - paradox módon - még inkább igazak lettek saját vezetésére is!

Örsi Gergely (MSZP) prezentációjában úgy fogalmazott: a „ne turkálj a kukában, mert átnevezlek!”  szlogen találóan kifejezi a városvezetés elmúlt egy évének tevékenységét, amely nem más, mint szimbolikus pótcselekvések sorozata (pl. a régi Moszkva tér átnevezése)

Az MSZP elkészítette fekete könyvét a fővráso első „ fekete” évéről", ennek részleteit ismertette.A fővárosban szerinte napról-napra változó elképzelések halmaza, belső ellentmondások sűrűsödnek, annak ellenére, hogy „egy csapatban játszik” a politikusok többsége. Bírálta a fejlesztéspolitika teljes hiányát is: leállt a hídfelújítási program, minden jóváhagyott fejlesztési terv leállt, sőt a 4-es metró II. szakaszát már leállították. Ezzel szemben emlékezetes epizód volt a: „6 napos budaörsi buszsáv felfestése, majd annak átfestése”. 

Úgy véli, emellett nyílt támadás zajlik a hajléktalanok ellen - „Budapest egyik legszégyenteljesebb döntése, ami ma, 2011-ben Budapesten történik. A hajléktalan kérdést nem lehet egyik napról a másikra, a rendőrök segítségével megoldani, és aztán azt kommunikálni a polgárok felé, hogy minden rendben van.” (Mint ahogy otthon sem a szőnyeg alá söpörjük a koszt.)

A szociliata politikus Kósa Lajos 2010. május 29-én tett kijelentését idézte, miszerint „a főváros az utolsó fészke annak a gondolkodásnak, amelyet szeretnénk múlttá tenni”. Az idő azt igazolta, hogy ezt Kósa teljes mértékben komolyan gondolta. Elkezdődött egy kulturális hadviselés – a költségvetés legnagyobb vesztese a kultúra. Önkényesen átnevezett közterületek, új színházigazgatók (a színház ellenzése mellett), a Zöld Pardon eltűnése(a fiatalok ellenzése mellett)...

Dankó Virág (Fidesz, a II. kerület alpolgármestere) szerint „mi Budapesten nem turisták vagyunk, hanem a mindennapjainkat is normálisan szeretnénk  itt leélni. Ezért nem közelíthetjük azokhoz a városokhoz, ahova kirándulni megyünk.” – a fővárosnak több, egymástól elkülönült funkciója van, melyek egymással való egyeztetése nehéz. Prezentációja az önkormányzás szerinte fontos ismérveit mutatta be, egyúttal opponálva a jelenlegi közigazgatási rendszert, mivel a központosítással számos olyan értéket el lehet veszíteni, amit a helyi közösségek jobban képesek kezelni, megoldani.

A második, közlekedéspolitikai szekció vendége Dorner Lajos (VEKE) és Kürti Gábor (Critical Mass) voltak.

A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület vezetője szerint a tavaly megválasztott főpolgármesternek a budapesti közlekedés napi működési és finanszírozási problémáját kellett  megoldania, egy ilyen gondokkal küzdő várost kapott.. Pozitív dolog, hogy a civil szféra kezdeményezése beépül a városvezetés programjába, de nem ért egyet a tempóval; egy éves csúszásban van a BKV áttekintése.

Kürti Gábor szerint a kerékpáros-ügy kezdetben probléma volt Budapesten, nagyon lassan indult be a városvezetésben a CM víziója. Pozitív előjelei vannak a történéseknek, de lassú a tempó. Folyamatosan egyre jobb a helyzet, ma már mindig kikérik a kerékpáros úttervezők véleményét az útfelújításoknál. Alulról jövő tömegigény van arra, hogy Budapest kerékpáros város legyen, úgy érzékeli, egész Európában Budapesten van a legnagyobb igény erre.

A közlekedés-finanszíirozás kapcsán Dorner Lajos arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendszerváltás után más finanszírozási forma és igény lépett életbe. A politika úgy gondolta, hogy a szavazóik az autót használókból kerülnek ki, ezért fektetett nagy hangsúlyt az autópályákra, az autógyártókra, és az autóknak megfelelő közlekedés kiépítése. Autócentrikus országot építettünk, a közösségi közlekedésre egyre kevesebb pénz jutott: gyakorlatilag teljesen lepusztult vasút és BKV ennek a következménye. Ez lezajlott nyugaton is, de nem tanultunk tőlük.

A BKV adósságállományát át kellene tenni az állami adósságkezelőbe, mert az állam kisebb kamattal vehetne fel hitelt. 20 éve folyamatosan becsapjuk magunkat! A megoldás egyértlemű: amit valaki megrendel, azt fizesse ki, és fizessen annyit, amennyibe valójában kerül. Ehhez képest ma már a felnőtt, teljes árú bérletnél is hiány van a bkv-nál. A nyugdíjasok ingyen utaznak, a diákok 65%kal. Az állam minden egyes utas esetében hiányt generál ezekkel a kedvezményeivel, amit azért ad, hogy szavazókat csábítson. Hiába preferál az állam bizonyos társadalmi csoportokat, de a rendszert nem kellene összedönteni, erre kellene figyelnie.

Kürti Gábor a szuburbanizáció hatalmas költségével példálózott. Elvesztett munkaidőben, egészségügyben, óvodában, iskolában, aszfaltozás területén, közműkiépítésben, is óriási kiadásokról, a BKV teljes költségvetésével összevethető összegről beszélünk. A közlekedés hatással van az emberek életére, mennyi szabadidejük marad, hogy érzik magukat a városban, ezért is kellene fejleszteni a BKV-t... Dorner szerint az agglomeráció ügye valóban nagyon fontos dolog. Rengeteg pénz a környéki települések közműrendszerét kiépíteni, miközben a városban mér ki van építve az infrastruktúra. Győr példáját említi, ami sokkal több embert el tudna látni, ezért fejlesztik a várost, hogy oda menjenek tanulni, dolgozni, ipari parkokat létesíteni. Az agglomerációs települések lakosságának megnőttek az igényei. Valójában nagyon sok agglomerációs település azért létezhet, mert Budapesten élősködik, ez pl. Érden tudatos, máshol csak úgy alakul. Az agglomeráció fejlődik, miközben az infrastruktúrája Budapesthez kötődik. Még a tömegközlekedést is a főváros látja el sok helyen, pl. HÉV; ehhez a környező települések jellemzően nem járulnak hozzá egy fillérrel sem. Presztízsből kék buszokat akarnak, de fizetni nem akarnak érte. Jelenleg senki sem foglalkozik az agglomerációs közlekedés ügyével, ez a mostani kormány és városvezetés nagy hiányossága.

Kürti Gábor ennek okáként a véleményformáló réteget jelölte meg, Úgy tapasztalta, hogy Budapest véleményformáló elitje, az értelmiség kiköltözött az agglomerációba. Egyre kevesebb ember fizetni meg a belvárosi közműellátást, romlik a színvonal, emelkedik az ár. Külön is bírálta a négyes metrót, annak az árából, sőt, töredékéből ki lehetett volna építeni az egész főváros kerékpáros közlekedését.

A harmadik szekció a fővárosi szociális ügyeket vette górcső alá.

Győri Péter megállapította: nincs lakáspolitika az országban.  410 ezer tanácsi lakás volt 1990-ben, most kb. 37 ezer önkormányzati bérlakás van Pesten. A hajléktalanellátót az új városvezetés első lépéseként kidobta. Krémer Balázs szerint elmentek a szakemberek egy fontos tény, a magyar társadalom átalakulása mellett.  Ma 10 évvel később szülnek a nők, mint korábban. A 90-es évtizedben a városi lakosság létszáma csökkent, a falusié nőtt, Budapest lakossága 1 700 000 fő lett. Nem csak az agglomerációba kötlöztek, de sokan elvesztvén a  munkájukat, az olcsóbb ingatlanokba és olcsóbb megélhetési költségekbe menekültek vidékre. Ezek nem a rendszerváltás következményei.

A szegénység a társadalmi manipulációk eszközeként azonosította. Itt mindenki szegény, mert siránkozik, hogy ha pl. Hollandiában élne, akkor mennyivel jobban élne. Európai léptékkel közepes a szegények aránya, igaz, a válság hatására nagyobbak lettek a különbségek, nőtt a leszakadók számna és nyomora.Az Európai Unió szerint 300 000 ember nyomorog Magyarországon. Szerinte az országban egyébként nincs mélyszegénység, mert nem sokkal a jövedelmi küszöb alatt élnek a szegények. Magyarországon a legnagyobb szociális probléma a foglalkoztatási ráta, a munkanélküliség. Rossz a képzési struktúra, nem a hiányszakmákra képzünk. Állami gondozottakat varrónőnek képzünk, és nem vesszük észre a pizzafutások világát. Emellett a hajléktalanokat függővé akarjuk tenni, menjenek az intézményekben, ne is próbálják meg az öngondoskodást. Adják föl az autonómiájukat, függő, gondozotti státuszt akarunk rájuk kényszeríteni. Pedig ők megpróbálnának a saját módjukon emberhez méltóan élni. A szociális ellátó intézmények pedig jellemzően a lakott területeken kívül, jól elkülönítve vannak. a hatalom kriminalizálja a hajléktalanságot, ami életveszélyes, mivel az esetleg életben lévő morális szabályokat is felrúghatják, hiszen, miért legyen tisztességes, ha már eleve bűnös, csak azért mert az utcán él.

Iványi Gábor felhívása szerint mindent mozgósítani kell a 300 000 ember problémájának megoldására. A fővárosba áramlás okát abban látja, hogy ez az a város, ami bírja a szegényekkel járó. Nincs több nagyvárosunk, nincs hova menniük, nem tudja más település átvenni ezt a terhet. Ezért is lelháborítja ,ami a fővárosban történik a hajléktalanok ügyével, a szegények ügyével kapcsolatban.A károk kompenzálására kicsi a mozgástér, de nem szabad alábecsülni, és addig kell tisztességesen csinálni, amíg lehet. Aztán majd tudomásul kell venni, ha ezt már nem lehet így folytatni, akkor a hatalom vállalja a felelősséget a tetteiért. Márpedig jelentős kormányzati források hiányoznak a működéshez, legalább 4-500 millió forint, amiből lehetne gyógyszer, pokróc, férőhely. Ebből egy fillért sincs most. Január elsejétől nagyon sok utcai ellátó megszűnhet... Eközben a sajtó nem ad hírt arról, hogy kilakoltatják az embereket.

Vecsei Miklós konkrét példákat hozott a szabadság vs. gondoskodás, "atyáskodás" témakörben: Sajókazán hetvenmilliós szökőkút épül, miközben a telepen összeomlanak a házak. Igenis paternalistának kell lenni, ha a rendszer rossz és működésképtelen, és az egyik oldalon pénz van szökőkútra, míg nincs bölcsöde és óvoda.