A szavazótáborok egymáshoz viszonyított nagyságát a havi rendszeres közvélemény-kutatási adatokból viszonylag jól ismerjük: innen tudjuk például, hogy júniusra a Fidesz és az MSZP teljes népességben mért támogatottsága kiegyenlítődött. Ugyanakkor kevesebbet tudunk e pártok szavazótáborának belső összetételéről. E hiányt orvosolni kívánva a parlamenti pártok szavazótáborának átfogó és mélyreható elemzését végezte el a Republikon Intézet legújabb tanulmányában.
A szavazótáborok jellemzésén túl az elemzés a 2010-es választáson parlamentbe jutott pártok kapcsán egy-egy speciális kérdést is megvizsgált: a Fidesz esetén a kiábrándult szavazókat vizsgáltuk; az MSZP-s szavazók értékválasztását a Fidesz-szavazókéval vetettük össze; a Jobbik kapcsán a szavazók radikalizmusát, míg az LMP esetén az SZDSZ-hez és a liberális attitűdhöz való viszonyt elemeztük. Mivel a Demokratikus Koalíció szavazóiról eddig nem készült részletes leírás, az ő esetükben ezt a hiányt igyekeztünk pótolni.
Fidesz: legfeljebb a csalódott szavazók negyede térhet vissza
A 2010 óta a Fideszt elhagyók vizsgálata azt mutatja, hogy a Fidesz két éves kormányzása elsősorban a jó keresetű, magas státuszú szavazóknak kedvezett, az ő támogatásukat relatíve jól meg is őrizte a Fidesz. Ezzel szemben a vidéken élő, alacsony iskolai végzettségű, alacsony jövedelemben élők szavazóknak csalódás a kétharmados kormányzás és ennek megfelelően tömegesen hagyták el a Fideszt – ezekben a csoportokban a 2010-es szavazók több mint fele ma már nem szavazna a Fideszre. Az is egyértelműen látszik, hogy a 2010-es választások óta elforduló szavazók felét a régi Fidesz szavazók adják, tehát nem egyszerűen a 2010-es választásra felduzzadt szavazótábor természetes fogyásáról van szó. A 2014-es választásról szóló kérdések azt mutatják, hogy a Fidesz nem számíthat arra, hogy ezek a csalódott szavazók tömegesen visszatérnének majd: csupán a szavazók negyedétől várható, hogy előbb-utóbb visszatér a Fideszhez. Az elpártolt szavazók harmada viszont jól láthatóan a baloldali pártoknál – és elsősorban az MSZP-nél – kötött ki, vagy velük szimpatizál, nagyjából a hatoduk a Jobbik táborát erősíti.
Szocialisták: társadalmi egyenlőség, szociális kiadások növelése
A Fidesz és az MSZP szavazók értékválasztásának vizsgálata megmutatta azokat az ügyeket, amiben a két szavazótábor véleménye között nincs igazi különbség: a tekintélyelvűség határozott támogatásában, valamint konkrét gazdasági és szociális ügyekben, (az államtól elvárt szolgáltatások széles köre vagy a nehéz helyzetű csoportok támogatásának ellenzése) a két párt szavazói igen hasonló véleményt képviselnek. Ezzel szemben az általánosan megfogalmazott társadalmi egyenlőségről vagy gazdaságpolitikai irányról szóló kérdések jelentős különbségre mutattak rá a két párt szavazói között: a szocialista szavazók a várakozásoknak megfelelően egyértelműen kiállnak a társadalmi egyenlőség mellett, és gazdasági kérdésekben is a munkahelyteremtést és a szociális kiadások növelését tartják fontosnak. Ezzel szemben a Fidesz szavazók hajlamosabbak elfogadni a társadalmi egyenlőtlenségeket, adócsökkentés árán faragnának a szociális kiadásokon, és a külföldi tőkét akkor sem szívesen engedik be az országba, ha az munkahelyet teremt.
Jobbik: csak egy kérdésben radikálisabbak a fideszes szavazóknál
A Jobbik szavazók radikalizmusának vizsgálata azt mutatja, hogy az az általános értékválasztásban kevésbé, ám konkrét ügyekben nagyon is valóságosan látszódik. A tekintélyelvű nevelésről vagy a konformizmusról például a Fidesz szavazók radikálisabban gondolkodnak, mint a Jobbik szavazók, egyedül a vezérelvűség támogatásában találtuk a legnagyobb egyetértést a jobbikos szavazók között. Érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy ezek a kérdéseket a társadalom túlnyomó többsége támogatja – így valódi különbség igazából a Fidesz-Jobbik-MSZP és az LMP-DK között van. Konkrét ügyekben ugyanakkor a Jobbik szavazók radikalizmusa világosan megjelenik – a jobbikos szavazók másfél-kétszer akkora arányban utasítják el a külföldi tőkét vagy a cigányság támogatását, mint bármelyik más párt támogatói.
LMP: nem volt SZDSZ-esek, de kulturálisan liberálisok
Az adatok elemzése azt mutatja, hogy az LMP sem szavazói korábbi pártválasztása, sem a szavazók értékválasztásai alapján nem „új SZDSZ”: a jelenlegi LMP tábor tizedét adják a 2006-os SZDSZ szavazók. Ugyanakkor a szavazóbázis fő jellemzői (fiatal, budapesti, magasan kvalifikált, jól kereső szavazók) erős hasonlóságot mutatnak a korábbi SZDSZ-táborral és tény az is, hogy jelenlegi parlamenti pártok közül a legtöbb egykori szabad demokrata szavazó (a 2006-os tábor negyede) ma az LMP-t támogatja. Noha az LMP retorikájában gyakran elutasítja a liberalizmust, a szavazóik határozottan felvállalják azt: a szavazótábor fele vallotta magát liberálisnak a liberális-konzervatív skálán, ráadásul a legtöbbeket ez az identitás jellemzi legjobban. A szavazótábor értékvizsgálata azt is megmutatta, hogy ez a liberalizmus csak a kulturális dimenzióban jelentkezik: az LMP-szavazók utasítják el leginkább a tekintélyelvűséget. Gazdasági kérdésekben viszont egyértelműen távol állnak a liberalizmustól: határozott baloldali álláspontot képviselnek a társadalmi egyenlőség vagy más gazdaságpolitikai kérdések tekintetében. Mindezek alapján tehát azt mondhatjuk, hogy az LMP a korábbi SZDSZ-tábornak csak egy kisebb szeletét örökölte meg: a kulturális tekintetben liberális, gazdasági kérdésekben viszont határozottan baloldali álláspontot képviselő szavazókat.
Gyurcsány Ferenc mellett állnak a legeltökéltebb idős szavazók
A Demokratikus Koalíció szavazótábora jól körülhatárolható: idős, jellemzően nyugdíjas, budapesti szavazók alkotják, akik magasan kvalifikáltak, ugyanakkor átlagos jövedelemből élnek. A DK-szavazók a legeltökéltebb szavazók jelenleg: a tábor több mint négyötöde biztosan elmenne választani. A DK-szimpatizánsok az MSZP-táborhoz hasonlóan határozott baloldali önképpel rendelkeznek, viszont liberálisabbnak tartják magukat, mint a szocialista szavazók. A DK-szavazótábor korántsem olyan sokszínű, mint azt a vezetői feltételezik: a szimpatizánsok több mint fele ugyanis szocialista vagy szociáldemokrata identitású, míg a liberális öndefiníciót csak a tábor hatoda, konzervatív vagy nemzeti érzésű szavazók csak alig 7-8 százaléknyian vannak. Ez nem véletlen: a Demokratikus Koalíció táborát többségében – hatvan százalékban – az MSZP-ből érkezett szavazók alkotják, a DK nem igazán volt képes eddig új szavazókat megnyerni magának. Világosan látszik továbbá, hogy a DK-szavazók nem szakítottak végleg az MSZP-vel: ha valamilyen okból a DK nem indulna a választáson, a szavazók egyértelmű többsége (hatvan százaléka) az MSZP-re voksolna.
