A Republikon Intézet 2013 nyarán két fő számára lehetőséget biztosít, hogy gyakornokként bekapcsolódjon az Intézet napi működésébe. A gyakornokok az Intézet rendhagyó, nyári gyakornoki programjában rugalmas, elfoglaltságaikhoz igazított és a tanítási szünetet is figyelembe vevő időbeosztásban segítik az Intézet munkáját a Republikon székhelyén (Budapest, II. kerület Harangvirág u. 7.).

 Republikon Institute is a liberal think tank organisation based in Budapest, focusing on analysing Hungarian and international politics, formulating policy recommendations and initiating projects that contribute to a more open, democratic and free society. The goal of the Institute is to promote discussion and implementation of liberal ideas, approaches and policies. 

A 2012-ben közzétett, „Pártok félidőben” című elemzés után a Republikon Intézet ismét arra vállalkozott, hogy – némileg a havi pártpreferencia adatok „mögé” nézve – a pártok szavazótáborát mélyrehatóan vizsgálja és bemutassa. Elemzésünk az Ipsos nagymintás közvélemény-kutatási adatbázisán alapul.

Hogy állnak egy évvel a választások előtt az egyes pártok? Mi lehet reálisan a céljuk 2014-re készülve; milyen veszélyek tornyosulnak előttük és milyen stratégiát várhatunk tőlük? A Republikon Intézet konferenciát rendezett az A38 Rendezvényhajón (Budapest, Petőfi híd budai hídfő), 2013. április 17-én. Beszámoló és galéria!

A Republikon Intézet 2013. február 20-án a Magyar Nemzeti Bank közelgő elnökváltása kapcsán az A38 Rendezvényhajón konferenciát szervez. A rendezvényen szakértők, szakpolitikusok segítségével vizsgáljuk meg a jegybanki szerepváltozás lehetőségeit, irányait, lehetséges következményeit.

A minap a Jövő Iskolája rendezvényen azt kérdezték kollégámtól, hajdani harcostársamtól (a harc anno a nyitott, európai színvonalú, autonóm oktatási műhelyek és a pedagógusok demokratikus szakszervezetének megteremtéséért folyt), Pokorni Zoltántól, az Országgyűlés oktatási bizottságának az elnökétől alapítványi iskolák vezetői, hogy: Mi lesz velük? - Horn Gábor cikke a Népszabadságban

Ha most vasárnap lennének a választások... A Republikon Intézet folyamatosan, a legfrissebb közvélemény-kutatási adatokat feldolgozva mutatja be, hogy ez milyen mandátumeloszlást eredményezne a parlamentben.

A Republikon Intézet 2012. november 8-án „Mitől lesz új munkahely?” címmel ismét konferenciát rendezett, hogy tovább vizsgálja, milyen válságból kivezető utak léteznek. A résztvevők a munkahelyteremtés lehetőségeiről értekeztek.  

Vajon milyen előnyökkel járna a parlamenti mandátumok számát tekintve a baloldali együttműködés? Az igazán őszinte válasz erre csak az lehet, hogy egyelőre nem tudjuk. Egy dolog azonban biztos: ilyen együttműködés nem jöhet létre a résztvevő pártok vezetőinek és szavazóinak lelkes és egybehangzó támogatása nélkül. Ha bármelyik résztvevő párt– akár az őt ért támadások, akár belső megosztottság, akár racionális politikai érdeke okán – nem érzi magáénak az együttműködést, létrehozása nem jár majd a várt eredménnyel. A „félszívvel” létrehozott vagy csak így vállalt együttműködés a pártok önálló indulásához képest nem hordoz többletelőnyöket.  

Képek a Republikon Intézet 2012. november 8-án  rendezett,„Mitől lesz új munkahely?” című konferenciájáról.  A felkért előadók azt vizsgálták, hogy milyen kivezető utak léteznek a válságból, illetve milyen lehetőségei vannak a munkahelyteremtésnek. 

Fényképek a Republikon Intézet Egyedül nem megy? Gazdaságpolitikai forgatókönyvek a magyar gazdaság talpra állítására című konferenciájáról ( 2012. október 16., A38 hajó)

Egyedül nem megy? Gazdaságpolitikai forgatókönyvek a magyar gazdaság talpra állítására címmel Intézetünk újabb konferenciát szervezett 2012. október 16-án (kedden) 11:00 - 15:00 időpontban az A38 hajón. Már letölthetők az elhangzott előadások prezentációi!

A Republikon Intézet 2012 őszén négy fő számára lehetőséget biztosít, hogy gyakornokként bekapcsolódjon az Intézet napi működésébe. A gyakornokok heti 16 órában, kötetlen munkabeosztásban, az egyetemi tanulmányokhoz igazodva segítik az Intézet munkáját. 

A Republikon Intézet partnere, a cseh Liberální Institut konferenciát szervez Prágában, 2012. szeptember 2-7-ig a Mont Pelerin Társasággal együttműködésben.  

Téma: gazdasági és politikai válaszok a válságra. A rendezvényről bővebb információ érhető el ide kattintva.

A legfrissebb közvélemény-kutatási adatokon alapuló Republikon mandátumbecslés alapján ma egyetlen párt sem tudná egyedül megszerezni a parlamenti mandátumok többségét.

Részletes módszertanismertetés a Republikon Intézet mandátumbecsléseihez.

A megmerevedő,mindinkább a maga képére áramvonalasított állam irritáltan hárít el minden összevetést régi korok diktatúráival. S igaza is van: ki mondhatja, hogy az államszocializmusban a kiválasztott kádári káderek, helyi és országos kiskirályok, gazdasági potentátok ugyanúgy működtek, mint a mostani a kormánypárttal fúzióban lévő gazdasági erők? Ki mondhatná, hogy most nem lehet elmenni, ha nem tetszik. Ki mondhatná, hogy az akkori kőkemény cenzúra összevethető azzal, hogy most kisebb-nagyobb sebeket ejtenek a szólásszabadságon?

A szavazótáborok egymáshoz viszonyított nagyságát a havi rendszeres közvélemény-kutatási adatokból viszonylag jól ismerjük: innen tudjuk például, hogy júniusra a Fidesz és az MSZP teljes népességben mért támogatottsága kiegyenlítődött. Ugyanakkor kevesebbet tudunk e pártok szavazótáborának belső összetételéről. E hiányt orvosolni kívánva a parlamenti pártok szavazótáborának átfogó és mélyreható elemzését végezte el a Republikon Intézet legújabb tanulmányában. 

A Republikon Intézet megalakulásától kezdve kiemelt figyelmet szentel a magyarországi liberalizmusnak. Ma, amikor nincs dedikált politikai képviselete ennek az eszmerendszernek, még fontosabbnak tartottuk megvizsgálni: kik ma a magyar liberálisok, és mit várnak a közélettől. Elemzésünkben nem titkoltan arra is választ kerestünk: lesz-e liberális "feltámadás", van-e igény a liberalizmus a mainál határozottabb megjelenítésére a magyar politikában.

Fényképek a Republikon Intézet konferenciájáról. 2012. június 4-én, az A38 hajón vitatták meg a részvevők, hogy milyen esélyekkel bír itthon egy liberális "visszatérés", és ehhez milyen régiós tapasztalatok használhatók fel.

A Republikon Intézet „A liberális visszatérés esélyei" címmel 2012. június 4-én (hétfőn) 11:00 és 14:15 óra között  konferenciát szervez az A38 hajón (Petőfi híd, budai hídfő).

A Republikon Intézet 2012. május 16-án 17:00 - 19:00 óra között konferenciát szervez az A38 Rendezvényhajón az emberi jogok magyarországi helyzetéről. Regisztráció: republikon@republikon.hu

A mai bizonytalanoknak nevezett szavazók döntő többsége a Fidesz 2010-es táboráról hasadt le, ott baloldaliként ők eleve csak ideiglenesen állomásoztak. Megszólításukra legnagyobb esélye egy baloldali összefogásnak van, míg a Jobbiknak gyakorlatilag nincs tartaléka a bizonytalanok körében.

A Republikon Intézet konferenciát szervezett politikai elemzők és kutatók részvételével a magyar pártok megítélésének, aktuális helyzetének, a közvélemény-kutatások hátterének vizsgálatára. Íme az eseményen készült fotók:

A Republikon Intézet "Pártok félidőben" című konferenciájának résztvevői részletes prezentációt tartottak, melyek friss mérési eredmények, máshol nem publikált adatok, egymáshoz viszonyított trendek gazdag tárházát kínálják az érdeklődőknek.

A Republikon Intézet konferenciát szervez politikai elemzők és kutatók részvételével a magyar pártok megítélésének, aktuális helyzetének, a közvélemény-kutatások hátterének vizsgálatára. 

Oktatáspolitikai kerekasztal a Méltányosság Politikaelemző Központ szervezésében: a beszélgetésen Keil András képviseli a Republikon Intézetet.

Kormánykritikus ATV, kormánybarát HírTV ugyanazokból a hírekből– ez derül ki a Republikon Intézet legújabb médiaelemzéséből, mely a február 13. és 17. közötti ATV és HírTV Híradókat vizsgálta. A Republikon Intézet legújabb médiaelemzésében ezúttal a két leginkább politika-orientált kereskedelmi csatorna esti híradóit vizsgálta, az általunk korábban kidolgozott módszertan segítségével. Célunk bemutatni, hogy e két csatorna híradóiból tájékozódva milyen képet kapnak a nézők.   

A Republikon Intézet konferenciát rendez Göncz Árpád 90. születésnapjának tiszteletére 2012. február 10-én, a Festetics Palota Tükörtermében.

A Republikon Intézet 2012 első felében négy fő számára lehetőséget biztosít, hogy gyakornokként bekapcsolódjon az Intézet napi működésébe. A gyakornokok heti 16 órában, kötetlen munkabeosztásban, az egyetemi tanulmányokhoz igazodva segítik az Intézet munkáját a Republikon székhelyén (Budapest, II. kerület Harangvirág u. 7.).

A Fidesz és az Orbán-kormány támogatottsága több mint egy évtizedes mélyponton, hasonló mértékű népszerűségvesztést csak a Gyurcsány-kormány szenvedett el a választást követő bő másfél évben– derül ki a Republikon Intézet legújabb elemzéséből.

A kormányzati kommunikációt erősíti a köztévé híradója– derül ki a Republikon Intézet legújabb médiaelemzéséből, mely az november 7. és december 2. közötti négy hét hétköznap esti híradókat vizsgálta. 

Tartja a második helyét az MSZP, a bizonytalanok tábora pedig tovább bővül – derül ki a Republikon Intézet által 2011. december első hetében készíttetett országos reprezentatív kutatásból.

Lassan teljesen kiszorul a politika a hírekből, a Demokratikus Koalíció pedig egyhetes csodának bizonyult – derül ki a Republikon Intézet legújabb médiaelemzéséből, mely az október 10 és november 4 közötti négy hét esti híradókat vizsgálta. 

A Republikon Intézet gazdaságpolitikai konferenciáját Rogán Antal bevezető előadása nyitotta meg, majd gazdaságpolitikusok, szakértők, elemzők vitatták meg a jövő évi költségvetés, valamint Magyarország gazdasági lehetőségeinek fontosabb jellemzőit.

A Republikon Intézet gazdaságpolitikai konferenciáját Rogán Antal bevezető előadása nyitja meg, majd gazdaságpolitikusok, szakértők, elemzők vitatják meg a jövő évi költségvetés, Magyarország gazdasági lehetőségei fontosabb jellemzőit.

Republikon: 55 százalék nem szavazna, a Fidesz támogatottsága már igen messze van a kétharmadtól, a Jobbik beérte az MSZP-t, Gyurcsány Ferenc pártja épp csak mérhető.

Az országjáró rendezvénysorozat első állomásán a Republikon Intézet nyílt napot tart a Szegedi Egyetemen. Az Intézet munkatársaival 2011. november 7-én 14:00 órától találkozhatnak az érdeklődők. 

A European Liberal Forum (ELF) által szervezett "Liberalizmus a 21. században: a liberálisok szerepe Szlovákiában és Európában" című konferencián Intézetünk stratégiai igazgatója, Tóth Csaba moderálja a rendezvény első szakmai szekcióját.

A Republikon Intézet 2011. október 27-én konferenciát szervezett az A38 hajón „Budapest 2011” címmel. A rendezvény témája Budapest új városvezetésének értékelése volt. A konferencia három szekcióban vizsgálta, mit történt az elmúlt évben a politika, a közlekedés, illetve a szociális ügyek terén a fővárosban.

Én már észrevettem, hogy itt mindnyájunkkal olyan hangon és olyan hangsúllyal beszélnek, mintha a világ hülyéi lennénk, kétbalkezes, ügyefogyott, bamba tökfilkók. Az idézet Ottlik Iskola a határon című művéből származik. 

Komoly változásokat hozott az elmúlt négy hét: a közszolgálati híradó nézettsége nőtt, és arányaiban kevesebb kormánypárti politikust szerepelt a műsorban – ámde a kommentárok és a szerkesztés még elfogultabb lett. A legnézettebb hírműsor, a Tények nézőinek száma csökkent, a szocialista belharcokat pedig a médiában immár nem Gyurcsány Ferenc, hanem az MSZP elnöke nyeri meg: sőt, a 38. héten Mesteházy Attila még Orbán Viktornál is többet szerepelt a hétköznap esti hírműsorokban!

A Republikon Intézet 2011. október 27-én (csütörtökön) konferenciát szervez az A38 hajón (Petőfi híd, budai hídfő) „Budapest 2011” címmel. A rendezvény témája Budapest új városvezetésének értékelése. 

Nemzeti Köznevelés, pedagógussztrájk, és amin mindenki meglepődik: újra tandíj! Ezek voltak a fontosabb oktatáspolitikai témák a héten.

A szakember vizitdíjat jósol, az állam 739 intézményt vesz át az önkormányzatoktól, az egészségügyi államtitkár óv a követelésektől.

Még nem kezdődött el a parlamenti szezon, de a visszatérő kormánypárti politikusok máris elkezdték kiszorítani az ellenzéki megszólalásokat a köztévéből – derül ki a Republikon Intézet legújabb médiaelemzéséből, mely a 35. és 36. heti hétköznap esti híradókat vizsgálta. 

A baloldaliság hangsúlyozása és a többi párttól való távolságtartás jellemezte az LMP tavaszi parlamenti munkáját - derül ki a Republikon Intézet legújabb elemzéséből, melyben a legkisebb ellenzéki párt 2011-es teljesítményét vizsgálta. 

A Republikon Intézet három szekcióból álló konferenciát rendezett 2011. szeptember 20-án Az új médiatörvény gyakorlata címmel.

A magyar oktatás különös kormányzati kezekben van: riasztó céljainál is jobban látszik az államtitkári tisztséget betöltő hadúrnő legfőbb ellensége: a leküzdendő ellenfél tudniillik a liberális oktatáspolitika. Érdemes áttekinteni mi is a háború tárgya. Mit tesz azért az oktatáspolitika, hogy százszorosan beigazolódjon a kitűnő Vekerdy Tamás jóslata: az iskola megbetegíti a gyermeket. - Horn Gábor írása a Népszabadságban.

Intézetünk az új médiatörvény gyakorlatát, az immár hatályos szabályok és szankciók sajtóra gyakorolt hatását vizsgálja következő rendezvényén az országos kereskedelmi televíziók hírigazgatói, online és rádiós főszerkesztők, médiaszakértők és neves külföldi lapok újságírói segítségével. Az esemény támogatója a Friedrich Naumann Alapítvány.

A Jobbik botrányainak, míg az LMP a köztévének köszönheti médiaszereplését – derül ki a Republikon Intézet legújabb médiaelemzéséből, mely a 33. és 34. heti, hétköznap esti híradókat vizsgálta.  Ugyanakkor augusztus második felében a híradók döntően szórakoztatni és nem tájékoztatni akarták a nézőket, ezt bizonyítja a bulvár és bűnözéssel kapcsolatos hírek magas, 70%-os aránya.

A Republikon Intézet 2011 őszén négy fő számára lehetőséget biztosít, hogy gyakornokként bekapcsolódjon az Intézet napi működésébe. A gyakornoki munka várható kezdete: 2011. szeptember utolsó hete.

A Cambridge-i "Exchanging Ideas on Europe 2011" c. konferencián részt vesz Keil András, a Republikon Intézet tudományos munkatársa.

Új front a kormánypárti oktatáspolitikában: Hoffmann-Lázár konfliktus a tankönyvtartozások kapcsán. Tovább tolódik az új oktatási törvények lehetséges bevezetése és a pedagógusok életpályamodellje: már 2013-ban járunk.

Nem lesz béremelés a tárcavezető beismerése szerint, Pálffy István szerint viszont az egészségügynek tűrni kell, hogy kevesebb pénzből gazdálkodik.

Az ellenzéki pártok korábban nem tapasztalt médiafelülethez jutottak a köztévében, miután a kormánypárti megszólalások szinte eltűntek a híradóból – derül ki a Republikon Intézet legújabb médiaelemzéséből, mely a 31. és 32. heti esti híradókat vizsgálta. 

7-8 ezer pedagógusi álláshely szűnhet meg, 40 százalékkal csökkenhet a gimnazisták száma, és a felsőoktatási törvény elfogadása is ismét csúszhat.

Nagy átalakítások lesznek, béremelés nem, sőt lassan egészségügyi dolgozók is alig-alig. A héten sem mentették meg az egészségügyet.

Az ATV Start vendége volt Horn Gábor:  a felsőoktatási törvénykoncepció, valamint a kormány oktatáspolitikájának főbb kérdéseit tekintették át.

Ismét elhalasztották a felsőoktatási törvény koncepciójának megtárgyalását, de ismét „kiszivárgott”, hogy mi lett volna benne…

Megszűnő pótlékok, bezárt kórházak, külföldre távozó orvosok – az elmúlt két hétben sem változtak az egészségügy problémái.

Minden korábbinál alacsonyabb szintre süllyedt a politikai hírek aránya a híradókban, de a Fidesz továbbra is uralta a híreket: a tudósítások háromnegyede a kormánypártról szólt – derül ki a Republikon Intézet legújabb médiaelemzéséből, mely a 29. és 30. heti esti híradókat vizsgálta. 

Republikon-elemzés: Rendpárti törvényjavaslatok és szélsőséges radikalizmus a Jobbik parlamenti munkájában.

Ez a hét is a kormány egészségügyi átalakítási tervei elleni tiltakozásokkal telt, egyre hangosabbak az érdekképviseletek. A következő tiltakozás a patikusoktól jöhet: a kormány döntése alapján 2013-tól jellemzően a mainál több alkalmazott bérét kell kigazdálkodniuk.

Vita a nyelvoktatásról, 2017-18 lehet a pedagógus életpályamodell bevezetésének új céldátuma, viszont az elfogadott törvénymódosítás alapján tanév közben is be lehet zárni iskolákat.

Debrecenit esznek a jó képviselők, mustárral, úgy finom. A fölött gondolják meg, miközben a kenyérhajával feltunkolják a mustáros szaftot: hát lehes­sen-e ezeknek a hívőknek egyháza, s lehes­sen-e amazoknak. - Horn Gábor írása a Népszabadságban.

A Fidesz továbbra is uralja a híradókat: a politikai hírek több mint 70% a kormány- pártról szól – derül ki a Republikon Intézet legújabb médiaelemzéséből, mely a 27. és 28. heti esti híradókat vizsgálta. Ezek a hírek ráadásul többnyire támogatóan, kevés kritikával mutatják be a kormányt: a politikai hírek fele egyértelműen támogató a kormánnyal szemben, míg kritika csak a hírek 15%-ban fogalmazódik meg.

Ősszel derülhet ki, melyik egyetemet zárják be, szigorúbb érettségi és (2-3 év múlva) hároméves kortól kötelező óvodai nevelés jöhet. Az államtitkár szerint a felsőoktatásban lesznek hallgatók, akiknek maguknak kell vállalniuk a képzés teljes költségét.

Hatszáz rezidens pályázhatna százezer forintos juttatásra a kormány döntése alapján, Éger István járulék helyett fogyasztási adóból finanszírozná az egészségügyet, Tarlós István nem emlékszik 500 milliárd forintra.

Az MSZP, a Jobbik és az LMP szavazási gyakorlata a tavaszi ülésszakban - a Republikon Intézet legújabb elemzése.

Kilencven önkormányzat adja át az egyháznak az iskoláit ősztől, az életpályamodell talán magasabb bért hozhat, de megszűnik a túlóra és a fizetett alkalmi helyettesítés – újabb izgalmas hét az oktatáspolitikában.

Hatezer orvos és rezidens hagyhatja el az országot, csőd közelében a kórházak, a PTE ötmilliárdos tartozását fizetős ellátással ellensúlyozná.

Bár a KDNP a Fidesszel kötött választási szövetség következtében komoly méretű parlamenti frakcióval rendelkezik –másfélszer annyi képviselővel, mint az egykori SZDSZ és közel kétszer annyival, mint az LMP –, parlamenti aktivitása, szereplései és témafelvetései nem mutatják az önálló profillal rendelkező, aktív párt képét – derül ki a Republikon Intézet elemzéséből.

Tovább tolódik az oktatási reformtörvények elfogadása, egyre több iskolát vesznek át az egyházak – újabb forró hét az oktatáspolitikában.

8 év várakozás egy térdprotézisre, a fővárosi kórházak kétharmadának bezárása, kitiltandó élelmiszerek: újabb hét az egészségügy megmentéséért.

A Republikon legújabb elemzésében arra keres választ, hogy érdemes volt-e „elfoglalni” a közszolgálati tévét, illetve mit ér egy politikai szereplőnek egy percnyi híradós szereplés.

Elfogadták a Semmelweis-tervet, az érintettek vegyesen reagáltak a bejelentésre. A héten megszületett a Fidesz-kormány első olyan terve, amelyet a patikusok is kritikával fogadtak.

A pozíciójában megerősített államtitkár folytatja az oktatás átalakítását, a pedagógusok is folytatják a készülést az őszi munkabeszüntetésre. A héten a legnagyobb horderejű változtatási javaslatok (iskolabezárási tervek) fővárosi diákok jövőjét illetően fogalmazódtak meg.

A Republikon Intézet partnereivel  Magyarország uniós elnökségét értékelő konferenciát szervez 2011. június 25-én. 

Az egészségügyi államtitkár kemény szavakkal illette a rezidenseket a héten – kérdés, ez-e a jó módszer az orvosok elvándorlásának megállítására. Lesz hamburgeradó, viszont a táppénzesek soron kívüli orvosi ellátásának nem a minimális, hanem a maximális aránya lesz hatvan százalék.

Hoffmann Rózsa marad az oktatási államtitkár – egyértelműen ez az elmúlt hét legfontosabb oktatáspolitikai híre.

A brüsszeli  "Média és politika a hálózati társadalom korában" című konferencia magyar résztvevője Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója lesz.

Hoffman Rózsa sorozatos vereségeiről szólt az elmúlt hét: Pokorni Zoltánt nem találta etikailag vétkesnek a Fidesz illetékes bizottsága, az államtitkár ígéretével ellentétben leghamarabb jövőre tárgyalhatja a parlament a KDNP-s politikus közoktatási és felsőoktatási törvényjavaslatait, és a pedagógusok szakszervezeteit sem sikerült meggyőzni a változtatások helyességéről.

A Fidesz szerint az orvosok elmehetnek, de a diplomájuk nélkül – Szócska viszont a bérrendezésről már csak annyit ígér, hogy „dolgoznak rajta”. Már Cser Ágnes is a kormányt kritizálta az elmúlt héten.

Növekvő elégedetlenség a tanárok körében, tüntetések és őszre várható pedagógussztrájk – Hoffmann és Pokorni vitája nem csillapodik, közben pedig elfelejtették kihirdetni a következő tanév rendjét.

Kórház helyett gyógyturisztikai központ: ilyesféle „funkcióváltásokkal” spórolna a kormány a legújabb tervek szerint. Lesz hamburgeradó, lesz sportpálya a gyorséttermek mellett – de béremelés nem.

A Republikon Intézet "Forradalom után? Kormányértékelés liberális szemszögből" címmel rendezte legújabb konferenciáját - alábbiakban az eseményről készült összefoglaló olvasható, illetve a helyszínen készült fotók tekinthetők meg.

Országgyűlés előtt az első nagy egészségügyi átalakításról (illetve megszorításról) szóló törvénycsomag, ügyvédi letétbe helyezett időzített felmondásokkal tiltakoznak az orvosok, ismét nő a kórházak adóssága.

Visszakozott a Pokornit etikátlansággal vádoló Hoffmann Rózsa, pedagógus-tüntetés formálódik – okkal, mert csak a fővárosban több száz fős leépítésekre lehet számítani.

Egy éves a kormány, melynek tevékenységéről sokan sokféleképpen vélekedünk, de liberálisként nyilvánvalóan számos kritikával illetjük. A Republikon Intézet soron következő konferenciáján közismert, a nyilvánosság számára mérvadó szereplőket kértünk fel a kormány értékelésére. 

Folytatódik Hoffman Rózsa és Pokorni Zoltán vitája, felgyorsultak az iskolabezárások, utólagos tandíjat vezethetnek be a felsőoktatásban – sok a gond az oktatáspolitikával.

Összevonások, ingatlanok eladása, elégedetlen orvosok, rezidensek – sok a konfliktus az egészségügyben, miközben az államtitkár szerint népegészségügyi katasztrófahelyzet sújtja Magyarországot.

Újabb Hoffmann-Pokorni csörte a felsőoktatás átalakítása kapcsán, melybe beszállt a fővárosi KDNP is – eközben a pedagógusok országos sztrájkra készülnek. Az oktatáspolitika konfliktusai az elmúlt héten sem csillapodtak.

Körvonalazódik a gyógyszerkassza megszorításának programja, fokozódik az egészségügyi dolgozók elégedetlensége, szigorodik a táppénz szabályzása.

Megyünk vissza, tönkretéve a jól működő, modern rendszereket, megfosztva intézményeinket a valódi feladatok megvalósítási lehetőségétől, a gyerekközpontú, szerethető, vagy legalábbis élhető iskola működésétől, melynek alapvető, sőt talán egyetlen feladata, hogy a helyi közösségek, az iskolát választó családok értékeinek és elvárásainak megfelelően boldog és hasznosítható gyerekkort biztosítsanak csemetéiknek. - Horn Gábor írása a Népszabadságban

Hoffman Rózsa levélben tesztelte a közoktatási intézményeket, a Corvinus fölött megjelent Damoklész kardja, de az általános felháborodás után az államtitkár visszakozni látszik. Thomass Mannt viszont annak homoszexualitása ellenére is kánonban tartja Réthelyi miniszter.

Beindulhat az egészségügyi törvénygyártás, már Éger István is elégedetlen, lehet viszont otthon szülni – igaz, erre egyelőre még senki nem kért engedélyt.

Eltűnő orvosok, csorbuló betegjogok, továbbra is ismeretlen összetételű elvonási tervek a gyógyszerkasszából – az elmúlt hét egészségüggyel kapcsolatos hírei ismét nem rózsásak.

Csúszik a közoktatás és a felsőoktatás reformja, folytatódnak a pedagógus-elbocsátások (de nőhet a „maradók” munkaterhe) és az iskolabezárások. Az oktatáspolitika sem a szebbik arcát mutatta az elmúlt héten.

A köztévé Híradója után Az Este című műsort is a Fidesz-KDNP rendkívüli túlsúlya és az ellenzéki megszólalások szinte teljes hiánya jellemzi – derül ki a Republikon Intézet legújabb összehasonlító médiaelemzéséből. 

Újabb csúszások és a külső-belső konfliktusok a közoktatás és a felsőoktatás tervezett átalakítása kapcsán. Növekvő óraszámok, elvonások és radikális változások – a héten is izgalmas oktatáspolitikai javaslatokkal ismerkedtünk meg.

Forráshiány, extra adók, bezárás előtt álló patikák – ismét komor témák uralták az elmúlt hét egészségügyi vitáit. Újdonság viszont, hogy újra megszólalt a diplomatává lett Mikola István, és ismét nem a kormány hivatalos egészségpolitikáját dicsérve.

Erkölcstan, iskolabezárások, sajátos nevelési igényű gyerek és forráshiány – fontosabb témák az elmúlt hét oktatáspolitikai vitáiból.

Sűrűsödő központosítás, orvoshiány, vitatott hamburgeradó és továbbra is körvonalazatlan elvonási tervek a gyógyszertámogatások kapcsán – ezek voltak a hét fontosabb egészségügyi témái.

A héten újra fellángolt a tandíj-vita: az már biztos, hogy többet kell fizetnie a hallgatóknak – de az még nem tiszta, hogy kinek, mennyit és miért. A kormánypártokon belül is eltérnek az álláspontok.

A Fidesz és az Orbán-kormány támogatottsága több mint hat éves mélyponton van, hasonló mértékű népszerűségvesztést csak a Gyurcsány-kormány szenvedett el a választást követő tíz hónapban – derül ki a Republikon Intézet gyorselemzéséből. A jelenleg kormányzó Fidesz – bár magasabbról indult, mint bármelyik korábbi párt – tíz hónappal a választás után népszerűtlenebb, mint a Medgyessy Péter alatti MSZP volt.

A kormányzat egészségügyi terveit és intézkedéseit a héten „csak” a Magyar Kórházszövetség, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, a Magyar Orvosi Kamara és Éger István, a Magyar Rezidens Szövetség, Kökény Mihály és az MSZP, a Szent Ferenc Kórház érdekvédelmi szervezetei, betegszervezetei, betegei, Székely Tamás volt egészségügyi miniszter, valamint a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal bírálta.

Tankötelezettségi korhatár, forráshiány, kötelező erkölcstan és a tanítás szabadságának alkotmányba foglalt korlátozása – ezek voltak a hét oktatáspolitikai hívószavai.

A Republikon Intézet legújabb kutatásában azt vizsgálta meg, hogy a Nemzeti Hitvallásnak elkeresztelt preambulum hogyan illeszkedik a kelet-közép európai, illetve tágabban az európai alkotmányok bevezetőihez. Az már első összevetés során világosan kiderült, hogy sehol máshol nincs ilyen terjengős, archaizáló és múltba forduló bevezetője az alkotmányoknak.

Szócska Miklós szerint két külön dolog, hogy milyen gyorsan javul a helyzet az egészségügyben, illetve milyen sebességgel dolgoznak – az államtitkár terveiről sokat megtudhattunk a héten.

Tankötelezettségi korhatár, forráshiány az állami-önkormányzati iskolákban, plusz egymilliárd az egyházi iskoláknak – a hét fontosabb témái az oktatáspolitikában.

Bár más európai országban is akad példa arra, hogy egy állam a határon túl élő állampolgárainak szavazójogot és így valamilyen szintű beleszólást ad az anyaország ügyeibe, az, hogy egy ország erős beleszólást adjon olyan nagy lélekszámú választói csoportnak, mint a magyar határon túli kisebbség, szinte példátlan – derül ki a Republikon Intézet a határon túli kisebbségek választójogát vizsgáló összehasonlító elemzéséből.

A hét legtöbb vitáját a tankötelezettség korhatárának 15 évre leszállítása váltotta ki – a legtöbb problémát pedig az elégtelen finanszírozás okozta.

Továbbra sem tudni, ki viseli a gyógyszerkassza megszorításának terhét, az viszont egyre biztosabb, hogy nem lesz forrás az egészségügyi dolgozók béremelésére – sőt, a héten is elvontak százmillió forintot a mentőktől.

Szócska Miklós kimondta, hogy lesznek kórházbezárások, áprilistól már legális az otthonszülés – de a bábák elégedetlenek a jogszabállyal. A gyógyszerkassza radikális megvágásának iránya továbbra sem létezik, az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) pedig a járműcserére szánt költségvetési forrás jó részét mégsem kapja meg – újabb mozgalmas hét az egészségügyben.

Az oktatási kötelezettséget a jelenlegi 18-ról 15 éves korra szállítják le a Széll Kálmán terv szerint. Orbán Viktor bejelentette: „A kormány erkölcsi kérdésként kezeli, hogy megtanítsa dolgozni az embereket”, illetve „nem ördögtől való a 15 éves kortól való munkába lépés”.

Az jó, ha egy civil egyesület úgy dönt, energiáit a gyermekek nevelésére fordítja. Valahai pedagógusként, oktatási szakemberként és gyakorló apaként is végtelen megbecsüléssel gondolok arra, aki ide csoportosítja szellemi és anyagi erőforrásait.

Már Hoffmann Rózsa szerint is légvár a kétszázezres kezdő pedagógusi fizetés, Pokorni még súlyosabb forráshiányt lát, több pénz biztosan nem jut az oktatásra – sőt, a fővárosban megkezdődtek a tanár-elbocsátások.

A Republikon Intézet műhelytanulmányában megvizsgáljuk, hogy miként is viszonyul a magyar felsőoktatás a nemzetközi környezetéhez, mert meggyőződésünk szerint nemzetközi viszonyszámokkal kell a témáról beszélni. Rámutatunk arra, hogy a befelé fordulás, a „nemzeti oktatáspolitika” helyett célszerűbb a „versenyképesebb oktatáspolitika” irányába elindulni, ha már reformokat hajtunk végre az ágazatban.

A választásokon kiugróan nagy többséget szerző pártok általában nem tudják megtartani hatalmukat és a következő választás során ellenzékbe kényszerülnek – ez derül ki a Republikon Intézet 24 ország 37 kimagaslóan erős kormányát vizsgáló elemzéséből. Az erős, komoly beágyazottsággal rendelkező kormányokat általában – az esetek négyötödében – többpárti koalíciók váltják le; egyetlen párt szinte soha nem képes egy erős kormányt önállóan leváltani.

A gyógyszerkassza százmilliárdos kurtítása már biztos, de a teherviselők pontos körét a héten sem ismerhettük meg. A Semmelweis-terv területi ellátási koncepciója viszont már biztosan nem lép hatályba, ehelyett a most kidolgozandó Semmelweis-koncepció ad majd válaszokat.

Ötszörösére nőtt a kezdő orvosok elvándorlása, a magyarok 92 százaléka a betegellátás reformját várja leginkább, összevonások és funkcióváltások tervei – újabb eseménydús hét telt el az egészségügyben.

Viták kereszttüzében formálódik a közoktatás és a felsőoktatás új rendszere, már első osztályban is lehetne buktatni, a pedagógusok béremelésére talán csak egy évet, talán 2013-ig kell várni – de az államtitkár ígérete szerint „még ebben a ciklusban” sor kerül.

Nagy sikerrel, értékes vitát produkálva zajlott a Republikon Intézet felsőoktatási kerekasztal-beszélgetése. Alábbiakban az eseményről készült beszámoló olvasható, valamint a helyszíni képek és a nyitó prezentáció tekinthető meg.

Az oktatással kapcsolatos belső viták folytatódtak Hoffmann és Pokorni között a héten is,  koncepció, problématérkép és „alapvetés” már készült, de a törvények elfogadásának határideje még nem látszik.

A magyar egészségügyi rendszer további központosítás, összevonások előtt áll – ez derült ki a héten a szaktárca és a főváros terveiből is.

A Republikon Intézet felsőoktatási kerekasztal-beszélgetést szervez Schlett István, Horn Gábor, Nagy Dávid, Pokorni Zoltán és Setényi János részvételével.

Egyetemi, főiskolai karok szűnhetnek meg, jövőre már lesz szóbeli felvételi, és legfeljebb négy vizsgaalkalmat kaphatnak az eddig „parttalanul vizsgázgató” hallgatók – már utolsó simításokat végzik a felsőoktatási stratégia alapján.

Értelmezésre várnak Szócska Miklós szavai, melyek szerint „nem lesz kötelező államosítás az egészségügyben, de a romintézmények nem számíthatnak százmilliós központi támogatásokra, jövő januárra felállhat az új intézményrendszer”. Az államtitkár vidéki körútján emellett továbbra is az integráció és a funkcióváltás szükségességét hangsúlyozta – ez a három célkitűzés pedig azt valószínűsíti, hogy rövidesen kevesebb kórházzal számolhatunk az eddigieknél.  A kórházak idén Szócska szerint nem számíthatnak többlettámogatásra, a tartalékok átrendezésével kell megoldani a helyzetet.

A heti egészségügyi figyelő a „tűzoltást” dokumentálja: kórházbezárások, összevonások, funkcióváltások és pénztelenség ellen harcol Szócska Miklós államtitkársága. A megszorítás jól látszik, a finanszírozás reformjáról szó sem esik.

A hittan „védett sávba” kerülne az iskolákban, a hallgatói jogosítványok csökkentése (például a rektorválasztás kapcsán), és az utóvizsgák eltörlésének szándéka – néhány javaslat az oktatási kormányzattól és tanácsadóitól a heti oktatáspolitikai figyelőben.

A Republikon Intézet 2011 tavaszán (az egyetemi szemeszterhez igazodva) két fő számára lehetőséget biztosít, hogy gyakornokként bekapcsolódjon az Intézet napi működésébe: egyikük a politikai elemzés területén, a másik gyakornok pedig  kommunikációs és projektmenedzseri feladatokban szerezhet értékes szakmai tapasztalatokat.

Ellenőrzés nélkül „elbizonytalanodó” pedagógusok, népszavazással tréfálkozó oktatási államtitkár, beláthatatlan ideig húzódó jogalkotás, és aláírásgyűjtés a fideszes (!) iskolabezárás ellen – a heti oktatáspolitikai figyelő ismét izgalmas hírekkel jelentkezik!

500 milliárdos lyuk az egészségügyön, 20 százalékkal több „disszidáló”’ orvos, a 15 év feletti lakosság 41 százaléka szenved olyan krónikus betegségben, amelyről tud – további egymillióan pedig nincsenek tisztában az állapotukkal. Gyilkos számok a heti egészségügyi figyelőben.

Hoffmann Rózsa, és vele a tekintélyelvű, avíttas oktatáspolitika első nagy kudarca látszott kibontakozni az elmúlt héten. Heti szakpolitikai figyelőnk a kereszténydemokrata államtitkár térvesztésének fontos állomásait rögzíti.

Mi lesz a betegjogokkal, mennyit keres Éger István és most épp kik tiltakoznak az egészségügyi átalakítási tervek ellen? A heti egészségügyi figyelőben is felemás a kép: részeredmények, mulasztások és tiltakozások erdejében próbáltunk rendet vágni.

Elfogyott a türelem: a héten épp a Fidesszel korábban igencsak lojális Magyar Orvosi Kamara ütközött a legtöbbet az egészségügyi kormányzattal. A konfliktust többek között Éger István és a kamarai vezetők fizetésének tervezett csökkentése is élezte – itt a heti egészségügyi figyelő!

A magyar érettségi lesz a világon a legnehezebb a pedagógusok szerint. Szándékunk ellenére heti oktatáspolitikai figyelőnk hovatovább a „most épp kivel veszett össze Hoffmann Rózsa?”-kérdéskör variábilis körüljárásává kezd válni. Heti válaszunk: megint, mindenkivel.

Orbán Viktor egymagában négyszer annyit szerepel, mint az ellenzéki politikusok összesen... A Republikon Intézet legújabb elemzésében azt vizsgálja, hogyan változott a Magyar Televízióban a politikai hírek kezelése a választásokat követően. Az MTV esti, 19:30-kor kezdődő Híradóit követtük figyelemmel egy kitüntetett héten keresztül, a költségvetési szavazást megelőzően. Az összehasonlítás érdekében a 2009-es év költségvetési szavazását megelőző hét Híradóit is áttekintettük.

A Republikon Intézet olyan elemzőt keres, aki társadalomtudományi diplomával rendelkezik vagy közel áll a diploma megszerzéséhez, és kiváló íráskészséggel bír – Word, Excel, PowerPoint felhasználói szintű ismerete alapvető elvárás.

2011 első szakpolitikai figyelői: konfliktusok az oktatáspolitika és az egészségügy tervezett jövőjével kapcsolatban. Hoffmann Rózsa és Szócska Miklós ismét ütközött a szakmával (orvosok, pedagógusok) és az érintettekkel (betegek, diákok), és ismét cáfolják közli menesztésük hírét.

Ismét nem Hoffmann Rózsa A Hét Pedagógusa: a Magyar Tudományos Akadémiától az egyetemre járókig ismét elemi erejű tiltakozás kíséri a kereszténydemokrata államtitkár oktatáspolitikáját – ez történt 2010. 50. hetében.

A magyar egészségügy továbbra is forráshiánnyal, és a működésképtelen struktúrák béklyójával küzd, miközben a kormány a tűzoltó feladatokat is alig-alig látja el. Heti összefoglaló.

Fizetős kórházi bennfekvés, tízmilliárdos nagyságrendű kórházi adósságok, hálapénz minden negyedik betegtől – a héten is a csúnyább arcát mutatta a „polgári egészségpolitika”.

Hoffmann Rózsa szerint egyszerre akár öt-hat idegen nyelven is tanulhatnának a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok tanulói. Ez a hét is mozgalmas volt az oktatáspolitika érintettjei számára.

A Republikon Intézet, folytatva proaktív részvételét a Nemzeti Konzultációban, a „polgári egészségpolitika” megteremtését célzó Semmelweis Terv után most a Nemzeti Erőforrás Minisztérium által megjelentetett új felsőoktatási törvénykoncepciót is részleteses elemezte, ahhoz szakpolitikai javaslatokat fűzött.

Itt az új belső ellenfél a „polgári egészségpolitika” megteremtésének hálátlan feladata során: Mikola István legyőzése után Pesti Imrével került szembe a héten az egészségügyért felelős államtitkár – és nem ez volt az egyetlen konfliktusa Szócska Miklósnak.

Eldőlt: az oktatáspolitika a KDNP „hitbizománya”, a Fidesz szakpolitikusai sem tudják felülbírálni Hoffmann Rózsát. Ismét izgalmas héten vannak túl az oktatás jövőjéért aggódók: eldőlhet a felsőoktatási felvételik és az emelt szintű érettségik sorsa, újabb szöget vernek az integrált oktatás koporsójába, és ismét egyszerre különbözött össze a tárca a diákokkal és a pedagógusokkal.

A Republikon Intézet elemzése és javaslatai a "polgári egészségpolitika" alapjait lefektető vitaanyagról.

Újabb hét a rendpárti, „vonalas” oktatáspolitika szolgálatában – Pokorni Zoltán enyhítette a KDNP-s államtitkár terveivel kapcsolatos kritikáit, Hoffmann Rózsa pedig megerősödve került ki az elmúlt hetek csörtéiből. Ennek szellemében ígér nehezebb érettségit és „keményebb tanulást” a középiskolásoknak, és ugyanezért (valamint a csak „részben integrált” oktatás koncepciójáért) gyűjthette be a szélsőjobboldali párt elismerését is.

Az elmúlt héten egyre több „léket kapott” a vitára bocsátott Semmelweis Terv: a WHO lesújtó véleményt közölt a magyar egészségügyről, láthatóvá váltak a Fidesz vezetésén belüli törésvonalak: Kósa Lajos sem ért egyet a területi felosztással, sőt, a Vas Megyei Közgyűlés fideszes elnöke már nyíltan bírálta a megyéjét érintő átalakításokat és a terv készítőit.

Forradalom vagy kontinuitás? Összefoglaló az Intézet gazdaságpolitikai konferenciájáról, és képgaléria a helyszínen készült fotókból.

„...A másodfokú egyenlet az elsőfokú egyenletből származik oly módon, hogy az egész egyenletet megszorozzuk... És most beszél. Valamit beszél. A második mondatnál arra számított, hogy félbeszakítják - lopva néz a tanár felé. De az mozdulatlan arccal néz, se azt nem mondja, hogy jó, se azt, hogy rossz. Nem szól. Pedig a rossz tanuló nagyon jól tudja, hogy nem lehet az jó, amit ő beszél. Hát akkor miért nem szól a tanár?" Mint Karinthy rossz tanulója úgy beszélnek mind rettenthetetlenebb elszánással sületlenségeket a kormány tagjai, élükön a Vezénylő Tábornokkal.

A kormánypárt egészségpolitikusai egyre kevésbé mernek „nagyot álmodni”: Szócska Miklós szerint a jövő évi források csak a „fenntarthatóságra” elegek, de talán „néhány év múlva már érezhető hatásai lesznek a változásoknak”. Mikola ennél is pesszimistább: kevesli a gyógyszertámogatásra és a járóbeteg szakellátásra tervezett összeget, és szerinte „nem lesz Kánaán, türelem kell”, valamint „az egészségügy rendbetétele tízéves program.”

Az oktatáspolitika legnagyobb vitái még mindig „kapun belül” zajlanak: az elmúlt héten Pokorni Zoltán és Hoffmann Rózsa továbbra is eltérő szakmai javaslataikat osztották meg a nyilvánossággal. Az ellenzék kevéssé exponálta magát, és a szakmai-érdekképviseletei szféra is meglehetősen megosztott a tekintetben, hogy mely elemeket tart támogathatónak a kormány oktatáspolitikájában.

Az elmúlt hét nap fontos kérdéseket vetett fel, majd hagyott válasz nélkül az egészségpolitikában. A kormányzat leginkább két téma apropóján, a patikaliberalizáció felszámolása, illetve a Semmelweis Terv problémásabb megállapításai kapcsán kényszerült magyarázkodásra. Előbbi kapcsán a liberalizáció folytán létrejött, új patikák alkalmazottai és tulajdonosai kritikája, valamint a több és jobb patikákhoz ragaszkodó társadalmi igény miatt lettek engedékenyebbek, és kezdeményeztek egyeztetést, utóbbi ügyben pedig a sorok között elrejtett, „fizetős egészségügyről” szóló terveket próbálták cáfolni.

A 45. hét oktatáspolitikájában minden, már megismert szereplő „beleerősített”, a korábbinál is markánsabb véleményt fogalmazott meg. Az új közoktatási törvény vitaanyaga egyértelműen Hoffmann Rózsa álláspontjának („rendre kell nevelni a fiatalokat”, „ha mindent megengedünk, rossz irányba megy az oktatás”) győzelmét jelzi a kormány oktatással kapcsolatos felfogásában. Ennek köszönhető a kötelező érettségi tárgyak számának tervezett növelése, a nyelvoktatás átalakítása (adott esetben egy tízéves gyerek akár négy idegen nyelvet is kénytelen lesz tanulni az iskolában), a Pedagógus Kamara létrehozása, és általában a központosító, felülről vezérelt szisztéma kialakítását célzó javaslatok.  Ezt a szigort „gondolta tovább” a Rektori Konferencia,: a rektorok előre kérnék a nyelvvizsgát, azaz már nem a diplomaszerzéshez, hanem eleve a felsőoktatási felvételihez tennék meg feltételül a nyelvvizsgát.

A szombati szlovákiai parlamenti választások földcsuszamlásszerő változásokat is hozhatnak az ország életében. Robert Fico eddigi miniszterelnök pártja, a baloldali populista Smer még mindig a legtöbb mandátumot fogja birtokolni a pozsonyi parlamentben, ám nem lesz képes kormányt alakítani, hisz koalíciós partnerei rendkívül rosszul teljesítettek. Erre valószínőleg a jobboldali centrum vezetı erejének, a Demokratikus és Keresztény Koalíciósnak (SDKÚ) lesz igazán esélye, a többi eddigi ellenzéki párttal szövetségben. „Legszívesebben sírnék” – jelentette ki Fico, amikor közölték vele a választás állását 99,5 százalékos feldolgozottságnál.

Nem kellett hozzá több öt évnél, hogy a posztszovjet térség színes forradalmai megmérettessenek és könnyőnek találtassanak. Az ottani rendszerváltásokban – a lengyelekhez, csehekhez vagy épp magyarokhoz hasonlóan – hívı milliók most megrendülten látják, miként ırli fel a társadalmi és a nemzeti felemelkedéshez főzött minden eddigi reményüket a belsı felkészületlenség, a megosztottság, valamint Moszkva azon igyekezete, hogy ismét befolyása alá vonja ıket.

In den letzten Jahren ist in den postkommunistischen Ländern, so auch in Ungarn, eine immer größer werdende Aggression die sowjetischen Denkmäler gegenüber zu beobachten. So sehr diese Aggression im Hinblick auf die Jahrzehnte der sowjetischen Besatzung nachzuvollziehen ist, steht man im Grunde zunächst ratlos vor der Frage, worauf die Vehemenz der Zerstörungswut zurückzuführen ist.

A Le Monde diplomatique és a Republikon Külpolitikai Elemző Központ február 3-i, a Klubrádióban elhangzott kerekasztal-beszélgetésének témája Oroszország megváltozott belső és világpolitikai szerepe volt. A moderátor Papp Gábor, vendége Ara-Kovács Atti- la, a Republikon igazgatója, Dérer Miklós külpolitikai elemző és Sz. Bíró Zoltánt, a Ma- gyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének főmunkatársát, a legis- mertebb hazai orosz-szakértő volt. Alább a beszélgetés teljes szövegét közöljük.

Az első „nagyobb lélegzetű” egészségügyi javaslatcsomag a 44. héten készült el: ez a Semmelweis Terv. A kormány, ígéretével ellentétben, meglehetősen korlátozott konzultációt indított: a koncepció nem nyilvános, azt a tárcánál hivatalosan igényelni kell, és meghatározott bürokratikus átfutási idő után lehet hozzájutni.
Az „Újraélesztett egészségügy, Gyógyuló Magyarország – Semmelweis Terv az egészségügy megmentésére” vitairat elsőként azt rögzíti, hogy a tervet a kormány még nem tárgyalta meg, az nem tekinthető a Kormány álláspontjának. Amennyiben mégis ez alapján hajtják végre az egészségügy „megmentését”, illetve a terv által megteremteni kívánt „polgári egészéségpolitikát”, úgy a legfontosabb változás a csőd közeli kórházak állami átvétele lehet (ezek finanszírozását nem tárgyalja), valamint egy egészségszervezési központ, mely a betegutak kidolgozásáért, illetve az ellátás (várhatóan 3-3 megyénként egységesülő) további koncentrációjáért felel.

Az elmúlt héten a kormányzati oktatáspolitika talán legmélyebb törésvonala kezdett felnyílni: az eddig „egyeduralkodó” Hoffman Rózsát egyszerre több fronton is megtámadta Pokorni Zoltán. A parlamenti szakbizottságot vezető fideszes politikus, korábbi oktatási miniszter a X. Országos Neveléstudományi Konferencián kiállt a bolognai rendszer mellett (mely szisztémát a KDNP-s államtitkár meg kívánja szüntetni), és hibásnak nevezte a 70-es évek gyakorlatát példaként választó oktatáspolitikát.
A belső konfliktus komolyságát jelzi, hogy bár Pokorni Zoltán indítványára a Parlament még nyáron elfogadott törvényében feladatául szabta az oktatási tárcának, hogy október 30-ig dolgozza ki a jövőbeli érettségi és felvételi eljárások, illetve követelmények részletszabályait, ez a határidőre nem történt meg, Hoffman Rózsa lényegében „elszabotálta” a feladatot.

Elkészült Barack Obama nemzetvédelmi stratégiája, melyet úgy ünnepelnek ma, mint totális szakítást a múlttal. A megállapítás helytálló, legalábbis, ami a Bush-idıszak közel-keleti intervenciós politikáját illeti, bár a hangsúlyok egyéb vonatkozásokban is rendre máshova esnek. Ám az is igaz, hogy Obama nem akarja – mert nem is tudja – minden tekintetben a múltat végképp eltörölni. A Bush-adminisztráció rossz válaszait ugyan korrigálni lehet, ám változtatni semmiképp sem tudna az adott kereteken, mint ahogy bizonyos igazodást tesz elkerülhetetlenné az is, ha elıdje politikájának következményeit próbálja kezelni.

2010 októberébena világsajtót leginkább gazdasági jellegű hírek dominálták, ugyanakkor jelentős hangsúlyt kaptak a természeti katasztrófák is (vörösiszap Magyarországon, földrengés, cunami Indonéziában). Első alkalommal fordult elő méréseink kezdete óta, hogy egy magyar vonatkozású hír jelenjen meg a világsajtó címlapjain.

Az elmúlt héten készült el az egészségügyi tárca 12 jogszabályt módosító javaslatcsomagja, melyet a takarékoskodás, a deliberalizálás túlsúlya, és a rendszerszintű átalakítások hiánya jellemez. Deklarált kórházbezárások helyett az intézményi feladatok (és az ehhez rendelt források) szűkítése révén remél a kormányzat megtakarításokat.

Felgyorsultak a személycserék az egészségügyben az elmúlt héten: miközben létrejött az Államtitkári Szakértői Bizottság, a szaktárcától több tucat munkatársat bocsátanak el – a csúcsminisztérium a hírek szerint az egészségügy (és a kultúra) rovására, az oktatás előnyére változtat a struktúrán.

2010 októberének közepén-végén az oktatáspolitika kapcsán immár nemcsak a szaktárca, hanem számos egyéb szereplő is hallatta hangját. Elfogadásra került a Országgyűlésben az iskolai Nemzeti Összetartozás Napjáról szóló határozati javaslat. Ez a kormányzatra több szempontból is jellemző „népnevelő célzattal” az iskolákban is kötelezővé teszi a Trianon-megemlékezést. Ahogy a határozati javaslat indoklása írja: „nyilvánvaló, hogy az ismeretek és attitűdök alapvetően nem változtak a külhoni magyarság megítélése kapcsán. A 2004- es népszavazás megmutatta, hogy e téren több évtizedes elmaradást kell pótolni.” A javaslatra igennel a Fidesz, Jobbik és LMP frakció szavazott, illetve az MSZP-renegát Szili Katalin, immár független képviselőként. A szocialista képviselőcsoport ellenezte egyedül az iskolai összetartozás napjának bevezetését.

Az oktatáspolitika terén 2010. október 11. és 17. között nem szerepelt igazán fajsúlyos kérdés a napirenden. Nem kerültek hangsúlyosan elő az oktatás fundamentális kérdései, csupán kisebb ügyek alakították a szakpolitikai agendát.

A vizsgált időszakban a szaktárca klasszikus megszorító és racionalizáló intézkedéseket indított el, felélve az előző ciklus liberális miniszterei által megtakarított forrásokat, ezzel párhuzamosan küzdve a költségvetési forrásokért, melyek bővítésére nincs sok esélye. Az ellenzék is aktivizálta magát, ráerősítve az egészségügyi szakmai vészjelzéseire.

A Republikon Intézet még az önkormányzati voksolást megelőzően innovatív módszert fejlesztett ki a választások összesített eredményének méréséhez. A legfrissebb választási adatokat ugyanezzel a módszerrel vizsgáljuk legújabb gyorselemzésünkben.

Az oktatáspolitika terén 2010. október 4. és 10. között a szaktárcával ellentétben aktívnak bizonyultak a pártok. Fideszes, jobbikos és LMP-s kezdeményezés is napvilágot látott ebben a szakpolitikai térben.

Az egészségpolitikát 2010. október 4-10 között egy „bulvárosabb” téma, azaz az otthonszülés szabályozatlansága és ennek következményei, illetve inkoherens kormányzati állásfoglalások (javarészt az egészségügyi ellátás működtetői oldalának átalakítása kapcsán) uralták. Tovább sokasodtak a szakmától érkező vészjelzések is, ugyanakkor a Parlament ellenzéki pártjai közül csak a Lehet Más a Politika fejtett ki némi aktivitást az egészségügy jövőjét tervezve.

A Republikon Intézet 2010. szeptemberi elemzésének célja, hogy bemutassa, milyen témákkal foglalkozott a világsajtó ősz elején. A Wall Street Journal, a South China Morning Post, a The Times, az International Herald Tribune, a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Le Monde címoldalának vizsgálata alapján egyértelműen kiderült, hogy a „nyári szünet” után nem csak hazánkban, hanem nemzetközi színtéren is „beindult a politikai nagyüzem”.

Budapesten a legkevesebb ígéretet megfogalmazó politikusnak van a legnagyobb esélye a győzelemre – így összegezhető a Republikon Intézet vizsgálata, amely a négy főpolgármester-jelölt elképzeléseit vetette össze.

A Republikon Intézet innovatív módszert fejlesztett ki az önkormányzati választások összesített eredményének méréséhez. Ennek következtében 2010-ben először fordulhat elő, hogy a választásokat követően nem csak a pártok értelmezéseiből, hanem objektív, országosan összesített, egyszerűen értelmezhető adatokból állapíthatjuk majd meg, melyik politikai erő hogyan szerepelt.

Az Országgyűlés őszi ülésszaka rövid időtartamra korlátozódik, de fontos döntéseket tartogat. A kormány-ellenzék várható viszonyát, az ellenzékiség „erejét”, az egyes pártok Fidesszel való együttműködésének lehetőségeit vizsgálta meg a Republikon Intézet legújabb elemzésében, a tavaszi szavazások eredményeit összegezve. Ezekből megállapítható: eddig az MSZP viselkedett leginkább az ellenzéki pártoktól megszokott módon, a Jobbik és az LMP viszont gyakrabban csatlakozott a kormánypárti szavazatokhoz a szocialista párttal szemben.

A Republikon Intézet 2010 őszén két fő számára lehetőséget biztosít, hogy gyakornokként bekapcsolódjon az Intézet napi működésébe. A gyakornokok heti 16 órában, kötetlen munkabeosztásban a Republikon székhelyén (Budapest, II. kerület Harangvirág u. 7.) segítik az Intézet munkáját.

A Republikon Intézet 2010. augusztusi elemzése ismét kísérletet tesz arra, hogy feltárja: mely témák dominálták a világsajtót a nyár utolsó hónapjában: pakisztáni árvíz, oroszországi tűzvész, olajszivárgás, kínai áradások, kivonulás Irakból, afganisztáni erőszak.

A magyar oktatás új úrnőjéről és urairól mindent elmondott az úgynevezett I. Nemzeti Tanévnyitó. Már a neve is szép: azt jelenti, hogy eddig valami plutokrata ámokfutás volt itt, kérem szépen, nem tanévek kezdődtek szeptemberben. Persze megértem én, hogy az előző kormányzati ciklusokhoz hoffmanni magaslatról nézve méltatlan a nemzet vagy akár a tanév fogalma. No de mi volt Klebelsberg Kunó idejében? Igaz, Klebelsberg eléggé el nem ítélhető módon nyitott volt a modernizációra, a nemzetközi trendekre.

Júliusi Világtükör: olajszivárgás, banki stresszteszt, orosz kémhálózat, Afganisztán, Obama-Cameron találkozó, Thaiföld.

Azok, akik a kettős állampolgárság ügyében jogalkotási rögtönzésekrıl és átláthatatlan politikai káoszról beszélnek, tévednek. Magyarországon ugyanis e téren két, letisztult és átgondolt megközelítés létezik, s bár mindkettő politikai erıkhöz és elkötelezettségekhez kötıdik, bennük az ideológiai elem másodlagos.

Magyarországon hagyománya van annak, hogy a „világ dolgai” helyett inkább csak hazánk ügyeivel foglalkozunk. Hiába része Magyarország az egyre inkább globalizálódó világnak és az egyesülő Európának, a hazai politikai viták és ismeretek leginkább belpolitikai jellegűek.

Aligha hiheti bárki is, hogy a Fidesz ne a legjobbat akarná a gyerekeknek. A gyerekeknek mindig mindenki a legjobbat akarja. Csak sajnos néha ez a sok jó egy életen át tartó lelki sebeket okoz a gyermekeknek.

Fideszt előnyösebb, a kisebb pártokat és jelölő szervezeteket sokkal hátrányosabb helyzetbe hozza az új önkormányzati választási rendszer a Republikon Intézet szerint. Intézetünk azon modellszámítás alapján jutott erre az eredményre, amelynek keretében a legutóbbi, 2006-os önkormányzati választási eredményeket számolta újra a Fidesz-többség által elfogadott új szabályozás alapján.

A hidegháború végén született legenda szerint a szovjet rendszer összeomlását a faxgép okozta. Azaz a kommunikáció szabadsága adta meg a kegyelemdöfést annak a diktatúrának, melynek végzetérıl még 1989-ben is csak álmodozott az emberiség. Nos, azóta létezik a világháló meg az email is, mindazonáltal Fidel Castro köszöni szépen, jól van, miként Kim Dzsong Il is. A hagyományos orosz autokratizmus pedig kezd magára lelni. Ám a fax, majd az internet – a kommunikáció 20. század végi újabb forradalma – valamit mégis alapvetıen átformált: a hírszerzés és hírelemzés természetét.

A konferencián felszólal többek között Seres László, Halmai Gábor, Fodor Gábor, Schiffer András, Horkay Hörcher Ferenc és Hanák András.

Várhatóan kétharmados többsége lesz a következő Országgyűlésben a Fidesz-KDNP pártszövetségnek, amely 267 képviselőt küldhet a  parlamentbe – derül ki a Republikon Intézet „közvélemény-kutatási adatokon alapuló” mandátumbecsléséből. Eszerint az MSZP 62, a Jobbik 47, az LMP pedig 10 fős frakciót alakíthat.

Sokakkal beszélgettünk arról, kire szavazzanak idén a liberálisok. Tapasztalva a tanácstalanságot, úgy döntöttünk, rendezünk erről egy fórumot, ahova meghívjuk a szóba jöhető pártok egy-egy vezető politikusát. Március 9-én, 15 órakor került sor a "Kire szavazzanak a liberálisok" című fórumunkra, a budapesti Millenáris Park Fogadó épületében. A résztvevők: Navracsics Tibor (Fidesz) Lendvai Ildikó (MSZP) Bokros Lajos (MDF) Schiffer András (LMP)

A Republikon Intézet legutóbbi konferenciáján az emberi jogok kerültek középpontba. A rendezvény fő célja az volt, hogy neves szakértőkön, civil jogvédőkön keresztül egy lehetőleg tárgyilagos, minél több részletre kiterjedő mérleget készítsen a 2002-2010 közötti időszakról.

Mi történt? Mi nem történt?

A Republikon Intézet legújabb elemzésében a 2010-es országgyűlési választásokon jelölteket állító pártok várható mandátumszerzését, a Fidesz kétharmados győzelmének esélyét elemzi. A liberális intézet megállapítása szerint csak az MSZP, SZDSZ, LMP és az MDF részleges, 30-50 egyéni kerületre korlátozódó közös jelöltállítása adhat esélyt arra, hogy Orbán Viktor pártja egyedül ne szerezzen alkotmánymódosításra is alkalmas parlamenti többséget.

2009. december 2-án, az A38 Hajón rendezte legutóbbi konferenciáját a Republikon Intézet.

Fényképek a Republikon Intézet 2009. december másodikán "Liberalizmus Magyarországon - Van-e? Lesz-e? Kell-e?" címmel rendezett konferenciájáról.

Az egykori Spanyol-Szaharában a gyarmatosítók kivonulása (1976) óta folyik kisebb- nagyobb intenzitással a háború a szaharai nép függetlenségéért Marokkóval szemben. A harc élén a Polisario Front áll, amely egyben a csupán formálisan létező nyugat-szaharai állam kormányát is adja. A küzdelem egyenlőtlenségét nem csupán a felek eltérő anyagi és haditechnikai háttere teszi tartóssá: a nagyhatalmak számára a sivatagi területnél jóval értékesebb az a stabil támogatás, amit – az arab világban nem általános módon – Marokkótól kap. Mindeközben Nyugat-Szahara népességének jelentős része, mintegy százezer ember él immár három évtizede a szomszédos Algériában, a határhoz közeli menekülttáborokban, a nemzetközi segélyekre utalva. A rendezési terveket talán még az azokat kidolgozó nemzetközi szervezetek sem veszik komolyan, az autonómia kérdése kizárólag Rabat jóindulatának függvénye.

A II. világháború óta immáron harmadízben rendeződött át teljesen az olasz pártrendszer, a legutóbbi ilyen változásra a 2008-as előrehozott választások adtak okot és alkalmat. Az I. köztársaság időszakában egy tökéletlen kétpártrendszernek jellemzett állapot állt fenn, amelyben két nagy párt és számtalan, alapvetően helyi kötődésű kisebb politikai csoport létezett. A hidegháborús viszonyoknak következtében, az egyébként igen erős Olasz Kommunista Párt (Partito Comunista Italiano – PCI) kormányra kerülése elképzelhetetlen volt, így több mint negyven éven keresztül a Keresztény Demokrata Párt (Democrazia Cristiana – DC) politikusai irányították az országot. Azonban az olasz „pártokrácianak” köszönhetően a tulajdonképpen egypárti kormányzás sem jelentett stabil támogatást a mindenkori kormány számára.

A hivatalban lévő elnök, a konzervatív és radikális Mahmúd Ahmadinezsád nyerte meg a 2009. június 12-én tartott iráni elnökválasztást, hivatalos adatok szerint a szavazatok 63 százalékának megszerzésével. Legfőbb riválisa, a népszerű és a reformerők által támogatott ex-miniszterelnök, Mir Hosszein Muszavi 34 százalékot kapott. A szavazásra jogosult 46 millió emberből 36,8 millió adta le a voksát, amely igen magas, 78 százalékos részvételi arányt jelent. Súlyosan leszerepelt a konzervatív Mohszen Rezaii, a Forradalmi Gárda (IRGC) korábbi főparancsnoka, (1,66%), és a reformista Mehdi Karrubi volt házelnök (mindösszesen 0,83%). A választásokat nyilvánvalóan elcsalták, de ezt a tényt nemzetközi megfigyelők, valós ellenzék és hazai független média hiányában szinte lehetetlen egyértelműen bizonyítani. (Az interneten keringő, Muszavit toronymagasan győztesnek hirdető adatok ugyanúgy lehetnek hamisítványok.)

Bár a jelenleg is zajló véres hszincsiangi események nyilvánvalóan nem tesznek jót Kína belbiztonságának és nemzetközi jó hírnevének, aligha állíthatjuk, hogy a kínai fennhatóság stabilitását a tartományban jelenleg bármi alapján meg lehetne kérdőjelezni. Az események, bármilyen tragikusak is, egy városra koncentrálódnak, s elsősorban egy spontán helyi konfliktus képét mutatják. A kínai vezetés okkal tekintheti úgy, hogy a kellemetlen események ellenére urai a helyzetnek. Mindezek ellenére aligha állítható, hogy Peking hosszú, de akár csak közepes távon is nyugodtan tekinthet legnagyobb területű tartománya jövője elé.

Der Aufstieg ungarischen rechtsradikalen Partei Jobbik

A Jobbik programjának elemzése rendszerellenesség-rendszerkonformitás szempontjából

A 2009. április közepétől június elejéig tartó időszak különleges néhány hete volt a magyar politikának. Egyszerre zajlott le a Bajnai-kormány hivatalba lépése és az európai parlamenti választás kampánya.

A Nabucco-projekt egyszerre egyesít magában politikai, biztonsági és technológiai kihívásokat. Az első időszakban elsősorban a politikai dimenzió volt egyértelműen értékelhető, ma már jelentős mértékben biztonságpolitikaivá vált minden kihívás, ami a projekthez köthető.

Nem magyarázható pusztán az alacsony részvétellel a Jobbik várakozáson felüli EP-választási eredménye, ám a Fidesz sikere és a szavazási hajlandóság között van összefüggés – állapítja meg a Republikon Intézet elemzése.

Beszámoló a Republikon Intézet és a Friedrich Naumann Alapítvány közös konferenciájáról

A magyarországi EP-képviselők rangsora és értékelése aktivitásuk alapján

Javuló közvélemény-kutatási eredményei, a ferencvárosi időközi voksoláson elért harmadik helye és az európai parlamenti választások közeledte okán egyre többet hallani a Jobbikról, illetve a szélsőjobboldal magyarországi erősödéséről. Azokról a szálakról azonban, amelyek a cigánybűnözést emlegető radikális pártot a parlamenti jobboldalhoz kötik, elvétve esik szó.

Ha valaki végigtekinti az SZDSZ elmúlt tíz évben „elfogyasztott” elnökeinek népszerűségi indexeit, sajátos tendenciára lesz figyelmes. A magyar liberálisok 1998 óta több, nagyon különböző karakterű elnökkel próbálkoztak változtatni pártjuk folyamatosan nehéz helyzetén. Volt, hogy egy sikeres főpolgármestertől, volt, hogy a párt korábbi sikeres listavezetőjétől, volt hogy egy kívülről érkezett, „friss” arctól, legutóbb pedig a korábbi belső ellenzék vezetőjétől várták, hogy feljebb tornássza az SZDSZ népszerűségét.

Az idei romániai helyhatósági választásokat (június 8., második forduló: június 15.) kez- dettől az országos politika határozta meg. A választási sikerrel minden párt a rövidesen sorra kerülő parlamenti választások jó kilátá- sait igyekezett megalapozni. Két úton is. Egyrészt annak bizonyításával, hogy a vá- lasztók elsősorban őket támogatják, másod- szor annak a lehetőségnek a megteremtésé- vel, hogy a parlamenti választásokat, melyek immár szavazókörzetes választások lesznek, a helyhatóságok vezető pozícióiból bonyo- líthatják le, s ezzel jelentősen javíthatják a helyhatósági választásokon elnyert pozíciói- kat.

Ich bin ein Amerikaner
2008. július 24-én Barack Obama sze- nátor mintegy 200 000 főnyi lelkes tömeg előtt mondott beszédet a berlini Tiergarten Parkban. Amerikai politikus hasonló horderejű megnyilatkozására általában húszévente egyszer kerül sor a német város történetében: John Fitzgerald Kennedy 1963-ban mondta el híres „Ich bin ein Berliner”- beszédét, Ronald Reagan 1987-ben szólította fel Mihail Gorbacsovot a fal ledöntésére. Az a tény, hogy Obama nem elnök, hanem elnökjelölt, és be- szédét nem is elnökjelöltként, hanem az Egyesült Államok és a világ polgá- raként tartotta, nem jelentett különö- sebb problémát a jelenlévők számára. A közvélemény-kutatások szerint a németek háromnegyede szívesebben látná az illinois-i szenátort a Fehér Házban, mint republikánus ellenfelét. Némileg alacsonyabb, de nagyságren- dileg hasonló értékeket mérnek Európa valamennyi országában.

Putyin elnökségének nyolc éve alatt sok- szor érte az a vád az orosz politikai elitet, hogy antidemokratikus eszközökkel bizto- sítja hatalmát. Diktatórikusnak minősítette – főleg a nyugati sajtó – a föderalista be- rendezkedés és a választási rendszer átala- kítását. Szintén a rendszer demokratikus- ságát kérdőjelezik meg azok, akik a sajtó- szabadság hiányát és a releváns politikai ellenzék ellehetetlenítését vetik a mai orosz vezetés szemére.

A Republikon Institute – Centre of Foreign Policy, valamint a globusz.net közös havi külpoli- tikai sorozatának keretében a szakértők 1968 nemzetközi kihatásait vitatták meg. A beszélge- tést a Klub Rádió június 22-én sugározta. A globusz.net főszerkesztőjének, Papp Gábornak a vendége volt Ara-Kovács Attila, a Republikon Külpolitikai Elemző Központ igazgatója, Dérer Miklós külpolitikai elemző és Vajda Mihály akadémikus.

A kisebbségi kormány már csupán két és fél szavazatra van a költségvetés elfogadásától.

Ma, amikor a parlament az MDF azon indítványáról tárgyal, feloszlassák-e e T. Házat (nem fogják feloszlatni, de ezt nem is akarja az MDF), különösen érdekes lehet a Republikon Intézet legújabb elemzése.

A Le monde diplomatique és a Republikon Külpolitikai Elemző Központ március 2-án a Klubrádióban elhangzott kerekasztal-beszélgetésének témája a Balkán és mindenekelőtt a koszovói helyzet, valamint az új állam elismerésével kapcsolatos – mint a vitából is kiderült – számos váratlan elemet hordozó európai politika volt. A vitavezető, Papp Gá- bor vendége volt Ara-Kovács Attila, a Republikon Külpolitikai Elemző Központ igazgató- ja, Dérer Miklós külpolitikai elemző és Juhász József történész, az ELTE docense.

Nagyjából két éve kezdődött meg a munka, s több mint száz résztanulmány és érdemi hozzászólás eredményképpen lassan utolsó stádiumához érkezik a 2020 körüli időkig tervezett külkapcsolati stratégia. A műhelytanulmányok többsége a sajtóban is megjelent, így a koncepció formálódása némi nyilvánosságot is kapott.

Updike, John: A terrorista, Európa Könyvkiadó, Budapest 2007.

Abdoh, Salar: Opium, Faber & Faber, London 2004.

Abdoh, Salar: The Poet Game, Picador, New York 2000.

Ha három szóban kellene Ukrajnát jelle- mezni, akkor azok a bonyolult, heterogén és ellentmondásos jelzők lennének. Ekként lehetne jellemezni azt az ukrán törekvést is, hogy az országot bevegyék a NATO tagsági akciótervébe (MAP). A vonatkozó kérelmet az ukrán elnök, Viktor Juscsenko, a miniszterelnök, Julia Tyimosenko és az ukrán parlament elnöke, Arszenyij Jacenyuk írta alá. Egyikük sem jelentette be a lépést az ukrán közvélemény előtt; helyettük ezt az amerikai republikánus szenátor, Richard Lugar tette meg kijevi látogatásán. Az azonnali reakció a parla- menti ellenzék egyhetes bojkottja volt, akiknek többsége orosz anyanyelvű, és az előző miniszterelnök, Viktor Janukovics által vezetett Régiók Pártjának a képviselő- je.

A 2007-es választások meglehetősen optimista képet kínáltak mindazok számára, akik a politikai stabilitásért küzdöttek Törökországban. A parlamenti pozícióját tekintve erős és stabil Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP), Recep Tayyip Erdoğan második miniszterelnöki ciklusa alatt is sikerült rövid időn belül újból kormányt alakítania. Ugyanakkor a párt választási sikere, illetve fölényes parlamenti többsége, kimozdította az elnökválasztást is a holtpontról. Abdulah Gült, az AKP eredeti elnökjelöltjét, végül megválasztották 2007 októberében. A kormány további sikert aratott azon a referendumon is, amely eldöntötte, hogy Törökországban a következő elnökválasztás népszavazás útján történjen, ezáltal egyben hétről öt évre csökkentette az elnöki ciklus időtartamát. Mindent összevetve, az elkövetkező öt évre Erdoğan egyértelműen a törökországi politika meghatározó tényezőjévé vált.

Március 22-re virradóan a török terrorelhárítás őrizetbe vette az ellenzéki értelmiség legki- emelkedőbb képviselőit. Köztük három személy nevét emelték ki: İlhan Selçuk, a befolyásos Cumhuriyet című napilap 83 éves vezető szerzője, Doğu Perinçek az önmagában jelentéktelen török Munkáspárt (İşçi Partisi) nagy tekintélyű vezetője, tudós és publicista, valamint Kemal Alemdaroğlu, az Istanbuli Egyetem volt rektora. A lefogottak száma a török sajtó szerint 39; a BBC World Service török nyelvű híradása viszont csak tizenkettőt említ.

A skolasztika tanító mestereinek a vitamódszerek gyakoroltatásakor az egyik kedvelt feladvá- nyuk volt, hogy a két csoportra osztott leendő prédikátoroknak arról a kérdésről kellett végét nem érő disputát folytatniuk, hogy amennyiben az Úr mindenható, akkor képes-e akkora kö- vet teremteni, amelyet már maga sem tud fölemelni. Nincs hírünk arról, hogy melyik tábor érvei semmisítették meg a másik argumentumait, de a fennmaradt irodalom tanúsága szerint az agytorna igencsak eredményesen csiszolta a skolasztikus elméket.

Szerbiában a 2008. májusi parlamenti vá- lasztás után a legfőbb kérdések a követke- zők voltak: miről szólnak a leendő kor- mánypártok megbeszélései, illetve miért szakították meg a szocialisták a tárgyalá- sokat a nemzetiekkel. De hasonló figyelem övezte a szocialista párt és az européerek kiegyezését is. Kiindulva abból, hogy az új kormány megalakulásával a valamikori ellenfelek – az elhunyt Milošević és Đinđić pártja – léptek koalícióra, a Cvetković- kormány számára az egyik legfontosabb probléma a koalíció stabilitása.

2006 első napja Európa szerte meglepetést okozott. Oroszország megszüntette Ukrajna gázellátását. Még akkor is, ha a lépés arra irányult, hogy Ukrajnát bizonyos engedmények megtételére kényszerítse, a harmadik országok (Magyarország, Olaszország stb.) gázellátása lényegesen csökkent az ukrán-orosz vita ideje alatt. Az európaiak még inkább meglepődtek, amikor tudomást szereztek arról, hogy Putyin elnök és szoros szövetségese, Dimitrij Medvegyev, a Gazprom elnöke, adtak felhatalmazást a földgáztovábbítás felfüggesztésére. A krízis idején Putyin elnök felügyelte az irányítást: ő utasította a Gazpromot, hogy az milyen tárgyalásokat folytasson Ukrajnával, és ennek megfelelően a gázmonopólium hivatalos szervei napi gyakorisággal tájékoztatták a fejleményekről. Ebben a konkrét esetben, a Gazprom alárendeltsége a Kremlnek nem is lehetett volna magától értetődőbb.

Az értelmiség szerepe minden társadalomban kulcsfontosságú; elsősorban azonban definiálni kell ezt a réteget ahhoz, hogy megértsük, miféle hajtóerőt képvisel egy-egy kultúra fejlődésében. Max Weber szerint „A vallások sorsa rendkívül nagymértékben függ attól, hogy a különböző utak közül az adott vallásban az intellektualizmus melyiket választja, és milyenek a papsághoz és a politikai hatalmakhoz fűződő kapcsolatai.”1

Bár az ország a második világháborút követően igyekezett egyéni módon meghatározni belső politikai és részben társadalmi fejlődését, kül- és biztonságpolitikája a szovjet csapatok 1958-ban történt kivonásáig nagyjából illeszkedett a Varsói Szerződésben megfogalmazott irányelvekhez. Ám ezt követően, és különösen 1964-től, az új, megfiatalított politikai vezetés néhány év alatt teljesen új helyzetet teremtett: az ország nem csak addig szokatlan megoldásokkal kezdett kísérletezni, de a külpolitikai célok tekintetében igyekezett következetesen eltérni a szovjet környezettől. A helyzet furcsa ellentmondása ugyanakkor, hogy minél markánsabbá vált a különbség a külpolitikában, annál merevebb, alkalmasint a szovjet viszonyokat is meghaladóan ortodoxabbá vált a belpolitika, a társadalmi viszonyokban pedig valódi sztálini típusú fordulat állt be.

A ’90-es években a nyugati elemzők az orosz kül és biztonságpolitika furcsa változá- sait olyan középvezetői döntések következményének fogták fel, melyekkel kapcso- latban joggal remélték azok visszavonását legfelsőbb szinten. A későbbi események fényében azonban ma már egyértelmű: bár a jelcini és a kezdeti putyini politikai dokt- rína igyekezett megfelelő egyensúlyt tartani a nyugati remények és az orosz belső nagyhatalmi elvárások között, a legtöbb – és főként a legfontosabb – esetekben már akkor is ez utóbbiak mondták ki az utolsó szót.

A NATO áprilisi bukaresti csúcstalálkozójáról az elemzők körében szélsőségesen megoszlanak a véle- mények. Sokan sikeresnek tartják, mert minden résztvevő által elfogadott kompromisszumok születtek, mások teljes kudarcról beszélnek, mondván egyetlen ország ellenkezése miatt nem kapott csatlakozási meghívást az arra legérdemesebb Macedónia, s az amerikai erőfeszítések ellenére sem jutott el a szö- vetség előszobájáig Ukrajna és Grúzia.

2005 óta folytak a találgatások, ki lehet majd Putyin utódja 2008 után. Dmitrij Anatoljevics Medvegyev neve már a legelején felvetődött és pozíciója folyamatosan erősödött. Ám annak ellenére, hogy 1999 óta dolgozik Moszkvában, ráadásul különböző magas beosztásokban, viszonylag keveset lehetett tudni róla. Hivatalos elnökjelöltsége után kezdtek csak kialakítani a választók számára egyfajta Medvegyev-képet. Azonban a választási kampány időszaka alatt is személye – Putyin mellett – háttérbe szorult: hivatalosan nem folytatott kampányt, az elnökjelöltek vitáiban sem vett részt, viszont mint első-miniszterelnök helyettes sokat szerepelt a hírekben.

George W. Bush harmadik ciklusa
A demokrata elnökjelöltek szokatlanul hosszan tartó, gyilkos küzdelmétől eltérően John McCain már a szokásos március eleji időpontban megszerezte a republikánus jelöltséghez szükséges támogatást. Az el- múlt hónapokban lehetősége nyílt arra, hogy demokrata ellenfeleitől kevéssé za- vartatva építhesse elnökjelölti profilját, és kifejthesse politikai programjának alappil- léreit. McCain programjának külpolitikai elemei több szempontból is tanulmányo- zásra érdemesek.

Az Egyesült Államok külpolitikája más hasonló kaliberű államokhoz képest meglepően világos, egyszerű és kiforrott célrendszert követ, és minden nemzetközi mozgást következetesen ennek alapján ítél meg. E külpolitikai célrendszer helyességéről és realitásáról természetesen zajlanak viták az Egyesült Államokban, és a nemzetközi közösség egyes tagjai is néha szükségét érzik, hogy ezzel kapcsolatban nyilvánosan állást foglaljanak. Az amerikai külpolitikai célrendszer csak bizonyos keretek között veszi figyelembe más államok sajátos földrajzi, kulturális vagy történelmi hátterét, emiatt gyakran éri az a bírálat, hogy barát-ellenség felosztásban gondolkodik, és együttműködés helyett csak a feltétlen szövetségesi hűséget jutalmazza.

1. Az események irányítását vissza kell szerezni
•    A magyar kormányzati viszonyt a radikálisok határozzák meg. Egyrészt a szélsőséges Slota-megmozdulásokra nem kell reagálni, másrészt nem a hazai neonácik követeléseit kell kielégíteni.
•    A KÜM eseménykövető magatartást tanúsít és – mint már megszokott – inkompetens módon reagál.
•    Személyes ellenszenv nem lehet meghatározó a kormányzati politika kialakításában (lásd Gyurcsány Fico-fóbiáját).
• A miniszterelnök feladta saját korábbi politikáját: ha átvesszük a Fidesz szöveghasználatát és hozzáállását, a jövőben mihez képest fogjuk külpolitikánkat konstruktívként és anti-nacionalistaként meghatározni?
•    A szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának vezetése (Csáky-Duray) alkalmatlan a helyzet kezelése, érdeke a konfliktus szítása.
•    A Magyar Távirati Iroda is – tudósítói szinten legalábbis – tudatosan túlzó és torzító híreket közöl (lásd a félrefordított Čaplovič és Slota-nyilatkozatokat).

Az elmúlt évben – a választások után, amelyeknek témái között gyakorlatilag nem szerepelt a külpolitika – a szokásos külpolitikai érdektelenséget feledtetve majdhogynem élénk publikációs hullám söpört végig a sajtón, elsősorban egy új külpolitikai stratégia kialakításának igényével. A sajtólelkesedés jelenleg valamelyest alábbhagyott, lévén, hogy a kormányzat – a „civilek” intenzív bevonásával – végre megindította a munkálatokat, és a kis létszámú kül és biztonságpolitikusi szakértői közösség újsütetű ebbéli elfoglaltsága nem engedi a további nyilvános polémiát.

A hidegháború végével közelebb jutottunk az új – egységes, békés, szabad, nyitott, demokratikus és liberális – európai konti- nens víziójához. Az EU és a NATO sikeres keleti bővítésével ez az álom 100 millió közép-, kelet- és délkelet-európai ember számára vált valósággá.

Koszovó egyoldalú függetlenné válása precedensértékű.
Ez a tételmondat amilyen egyszerűnek látszik, éppoly bonyolult. Miben prece- dens? Kinek az? Mi következik ebből az új világrendben? Új korszak nyitányáról van- e szó a nemzetközi jogban? S emellett, nem kevésbé fontos kérdésként, hogyan viszonyuljon mindehhez Magyarország és a magyar diplomácia?

Az Európai Tanács december 14-i ülésén a tagállamok politikai kötelezettséget vállaltak egy koszovói EBVP (ESDP) misszió elindítására. Ez lesz az eddigi legnagyobb polgári válságkezelő művelet az EU történetében. A megegyezés azt mutatja, hogy a Koszovó függetlenségét csak vonakodva, vagy kizárólag ez EU- egység látszata érdekében elfogadó tagállamok sem kívánják akadályozni a missziót. Az EU megerősítette elkötelezettségét Szerbia mielőbbi európai integrációja mellett, és jelezte, hogy az uniós tagsághoz vezető előrehaladás, beleértve a tagjelölti státusz elérését, jelentős mértékben felgyorsítható.

A koszovói függetlenségi deklarációt követően a nemzetközi élet reakciói nagyjából megfeleltek a várakozásoknak. Mindazonáltal bekövetkezett néhány meglepő álláspont- módosulás, s ezekből következetni lehet az eljövendő hónapok kapcsolódó fejleményeire, főként olyan konfrontációkra és erőpróbákra, amelyekhez Koszovó csak az alkalmat szolgáltatta.

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK, Észak-Korea) többszörösen ösz- szetett biztonsági kockázatot jelent a nemzetközi közösség számára. Ez a kockázat katonai (nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek, illetve rakétatechnológia kifejlesztése és értékesítése, esetleg felhasználása), nemzetközi rendvédelmi (emberrablások, a nemzetközi terrorizmus támogatása, kábítószer-kereskedelem, pénzmosás és pénz- hamisítás) és humanitárius (élelmezési nehézségek, az emberi jogok súlyos és rend- szeres megsértése, illetve az e két ok miatt meginduló nemzetközi migráció) elemek- re bontható.

A jelenlegi kenyai konfliktusnak két főszereplője van, az eddigi – és a jelek szerint újraválasztott – elnök, Mwai Kibaki, aki a Nemzeti Szivárvány Koalíció (NARC)1 színeiben 2002 decemberében legyőzte az addig kormányzó Kenyai Afrikai Nemzeti Uniót (KANU).2 Valamint Raila Oginda, aki a Narancsos Demokratikus Mozgalom (ODM)3 vezéreként, a véres eseményeket megelőző, 2007. december 27-én tartott választásokon Kibaki kihívója volt. Ez utóbbi csekély arányú győzelme jelentős tömegek tiltakozását váltotta ki, akiknek feltüzelésében nem kis szerepet játszott az ellenzék populizmusa.

Izraelnek tulajdonképpen nincsen fontosabb prioritása, mint maga a biztonság és az erre épülő sikeres politika; mindez a kezdetektől fogva meghatározta az ország döntéseit. A zsidó állam eredeti célja az volt, hogy a zsidóságot egy országban, ráadásul egy békés helyen „tömörítse”, bár ez a cél az utóbbi időkben kissé elhalványult, hiszen az állam létrehozásának egyik fő okát, mármint hogy ezzel az antiszemitizmus is el fog tűnni, nyilvánvalóan felülírta a történelem, és benne az állam históriája.

Úgy tűnik, a nemrég tartott regionális vá- lasztások szeizmikus változásokat indítot- tak el a német pártrendszerben. Történeté- ben először a baloldali populista Balpárt (Linkspartei) bekerült egy nyugati tarto- mányi parlamentbe azzal, hogy mindhárom idén tartott regionális választáson megug- rotta az 5%-os küszöböt. Ez azt vetíti előre, hogy nagy az esélye annak, hogy a követ- kező, 2009 őszén esedékes általános vá- lasztáson a Balpárt be fog jutni a Bundes- tagba, a szövetségi parlamentbe.

A nyugat-orientáltságú grúz vezetés elveszíteni látszik azt a nagy politikai játszmát, mellyel az országot szerették volna kiszabadítani Moszkva befolyása alól. Mihail Szaakasvili elnök, és az általa képviselt politikai elit jövőjét végképp megkérdőjelezni látszik számos olyan körülmény, amelyeknek együtthatása teljesen ellehetetlenítette az eddigi függetlenségi és belső átalakítási erőfeszítéseket.

A kilencvenes évek kelet-közép-európai lelkesedése felől tekintve, nehezen érthető, hogy a térségünkben alapvetőnek számító, s lényegében sikeresen megteremtett jogál- lamiság, a plurális demokrácia és a piac- gazdaság értékei nehezen vernek gyökeret a volt Szovjetunió köztársaságainak több- ségében.

A burmai – a diktatúra által 1989-ben bevezetett elnevezés szerint: mianmari – válság pár éves periodicitással újra és újra felkerül a lapok második, harmadik oldalára. Ám világméretű problémává csak ritkán válik, és napjainkban e ritka pillanatok egyikét éljük. Korábban csak az ötvenes évek második felében foglalkoztak ennyit az elemző fórumok, sőt kormányok e kis, elszigetelt országgal, akkor, amikor a kínai – és részben moszkvai – behatolási kísérlet majdnem sikerrel járt, azaz a belső kommunista ellenzéknek kis híján sikerült átvennie a hatalmat. Majd 1962-ben, amikor katonai puccs leváltotta a civil adminisztrációt, befelé forduló despotizmussá változtatva a burmai mindennapokat – de legalább nem Peking vagy Moszkva stratégiai szövetségeseként. Burma azóta egy, többszörösen meghosszabbított életű diktatúra, melynek az életben maradásához a szükséges anyagi és katonai segítséget, kezdetben legalábbis a Nyugat, főként az Egyesült Államok nyújtotta.

A hagyományos külpolitikai elemzés és a kritikai International Relations (IR) egymás számá- ra látszólag keveset kínáló perspektívák, melyeket azon a célkitűzésen túl, hogy a nemzetközi rendszer folyamatairól értelmezésekkel álljanak elő, látszólag kevés köt össze. Bár a kilenc- venes évek óta előbbinek is kialakult konstruktivista, sőt utóbb kritikai-posztpozitivista áram- lata is, a Foreign Policy Analysis (FPA) máig elsősorban azt a „férfias játékot” jelenti, mely- ben a hatalomhoz, a bürokratikus döntéshozatalhoz tartozó aktorok várható viselkedésének megvitatása folyik. A nemzetközi kapcsolatok tudományának kritikai áramlatai ezzel szem- ben éppen e hagyományos, a külpolitika önmagában történő vizsgálatának dogmájával szoro- san összeforrott beszédmódot veszik célba, dekonstruálva a külpolitika autonómiájának téte- lezésével elfedett összefüggéseket állami, belpolitikai működés, kollektív vélekedések, kor- mányzati ideológia és a nemzetközi rendszerben zajló interakciók között.1 A kritikai IR ráadá- sul a vizsgálódás fókuszát is áthelyezi: a kemény képességek helyett a cselekvés kognitív ke- reteire koncentrál, tehát azokra a csoporttudásokra és világképekre, melyek a külpolitikai ak- ciók normatív szabályozását végzik. Ezzel egyben tagadják azt, hogy a nemzetközi rendszer objektív kényszereket jelentene egy adott állam számára, és szerintük minden külpolitikai cselekvés önnön – az elemzés számára megkerülhetetlen – belső megalapozottságára irányítja a figyelmet.2

Kína helye a világgazdaságban és a világpolitikában? Gazdasági óriás és politikai törpe? Alkalmazható-e ez utóbbi szembeállítás, amellyel egykor a Német Szövetségi Köztársaságot illették, Kínára is? Ezek a kérdések álltak a Republikon Intézet, a Klubrádió és a Le Monde diplomatique kerekasztal-beszélgetésének középpontjában. A beszélgetés résztvevői: Papp Gábor, a Le Monde diplomatique főszerkesztője, Dérer Miklós külpolitikai elemző, Krajczár Gyula, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese, Kína-szakértő, valamint Ara-Kovács Attila, a Republikon Külpolitikai Elemzőközpont igazgatója.

A negyvenedik évforduló közeledtével nem tekinthető véletlennek, hogy értelmezések jelennek meg arról az 1968-ról, amely – ma már aligha vitathatóan – orientálta a későbbi, 1989-es események alakítóinak mentalitását, egyben modellértékű megoldásokat kínált a háborút követő európai társadalomfejlődés számára. Ez az év, az a korszak, maga a jelenség túl fontos, semhogy ne nézzünk szembe azon önmagunkkal, akiket épp ez az év, épp az a korszak, maga a jelenség tett olyanná, amilyenekké válnunk lehetett, vagy amilyenné kényszerültünk válni. Minden bizonnyal lapulnak még a fiókokban visszaemlékezések, remélhetőleg érdekel még valakit az ellenkultúra egykori ábrándja, vagy a tömegkultúra azóta még látványosabb borzalma; mindkettőt 1968 avatta témává azzal, hogy globális ütközésük útjából eltakarított minden addigi akadályt.

A legutóbbi időkig egység volt elemzők, politikusok és laikusok között – nacionálétól és politikai elkötelezettségtől többnyire függetlenül –, hogy az Amerikai Egyesült Államok mindenoldalú dominanciája jellemzi az ezredforduló nemzetközi rendszerét, és ez a do- minancia az elkövetkező egy-két évtized tartós jelensége marad más hatalmak folyama- tos felemelkedése ellenére.

Kínában az elmúlt tizenhét esztendőben folyamatos és meglehetősen egyértelmű liberalizáció ment végbe, amely teret nyitott bizonyos fokú demokratizálódás előtt is. Mindennek előzményei arra a tíz esztendőre (1979-1989) vezethetők vissza, mely során Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) megfogalmazta saját modernizációs elképzeléseit, és azt mind a pártéletben, mind pedig a gazdaságban megpróbálta fokozatosan érvényre juttatni. Ekkor még – a gorbacsovi nyitáshoz hasonlóan – Pekingben is az az elképzelése uralkodott, hogy elsőként a politikában kell változást elérni, s ennek legjobb útja, ha fiatal, Teng szűkebb, déli hazájából származó, a hongkongi szabadabb légkörrel gyakrabban érintkező fiatalokkal töltik fel a középvezetői pozíciókat. Illetve a felső vezetésben a párt irányítását olyan megbízható, de reformer személyiségekre bízzák, akik valamilyen formán a liberálisabbnak és pragmatistábbnak számító Sanghajhoz kötődtek.

A demokrácia globális terjesztése (támogatása, exportja, építése, segítése stb.) transzatlanti civilizációs paradigma, amely ideológiákban és politikai törekvésekben egyaránt megnyilvánul.

Emmanuel Todd: A birodalom után. Tanulmány az amerikai rendszer széteséséről. Budapest, Allprint Kiadó, 2003.)