A minap a Jövő Iskolája rendezvényen azt kérdezték kollégámtól, hajdani harcostársamtól (a harc anno a nyitott, európai színvonalú, autonóm oktatási műhelyek és a pedagógusok demokratikus szakszervezetének megteremtéséért folyt), Pokorni Zoltántól, az Országgyűlés oktatási bizottságának az elnökétől alapítványi iskolák vezetői, hogy: Mi lesz velük? - Horn Gábor cikke a Népszabadságban

A megmerevedő,mindinkább a maga képére áramvonalasított állam irritáltan hárít el minden összevetést régi korok diktatúráival. S igaza is van: ki mondhatja, hogy az államszocializmusban a kiválasztott kádári káderek, helyi és országos kiskirályok, gazdasági potentátok ugyanúgy működtek, mint a mostani a kormánypárttal fúzióban lévő gazdasági erők? Ki mondhatná, hogy most nem lehet elmenni, ha nem tetszik. Ki mondhatná, hogy az akkori kőkemény cenzúra összevethető azzal, hogy most kisebb-nagyobb sebeket ejtenek a szólásszabadságon?

Én már észrevettem, hogy itt mindnyájunkkal olyan hangon és olyan hangsúllyal beszélnek, mintha a világ hülyéi lennénk, kétbalkezes, ügyefogyott, bamba tökfilkók. Az idézet Ottlik Iskola a határon című művéből származik. 

Nemzeti Köznevelés, pedagógussztrájk, és amin mindenki meglepődik: újra tandíj! Ezek voltak a fontosabb oktatáspolitikai témák a héten.

A magyar oktatás különös kormányzati kezekben van: riasztó céljainál is jobban látszik az államtitkári tisztséget betöltő hadúrnő legfőbb ellensége: a leküzdendő ellenfél tudniillik a liberális oktatáspolitika. Érdemes áttekinteni mi is a háború tárgya. Mit tesz azért az oktatáspolitika, hogy százszorosan beigazolódjon a kitűnő Vekerdy Tamás jóslata: az iskola megbetegíti a gyermeket. - Horn Gábor írása a Népszabadságban.

Új front a kormánypárti oktatáspolitikában: Hoffmann-Lázár konfliktus a tankönyvtartozások kapcsán. Tovább tolódik az új oktatási törvények lehetséges bevezetése és a pedagógusok életpályamodellje: már 2013-ban járunk.

7-8 ezer pedagógusi álláshely szűnhet meg, 40 százalékkal csökkenhet a gimnazisták száma, és a felsőoktatási törvény elfogadása is ismét csúszhat.

Az ATV Start vendége volt Horn Gábor:  a felsőoktatási törvénykoncepció, valamint a kormány oktatáspolitikájának főbb kérdéseit tekintették át.

Ismét elhalasztották a felsőoktatási törvény koncepciójának megtárgyalását, de ismét „kiszivárgott”, hogy mi lett volna benne…

Vita a nyelvoktatásról, 2017-18 lehet a pedagógus életpályamodell bevezetésének új céldátuma, viszont az elfogadott törvénymódosítás alapján tanév közben is be lehet zárni iskolákat.

Debrecenit esznek a jó képviselők, mustárral, úgy finom. A fölött gondolják meg, miközben a kenyérhajával feltunkolják a mustáros szaftot: hát lehes­sen-e ezeknek a hívőknek egyháza, s lehes­sen-e amazoknak. - Horn Gábor írása a Népszabadságban.

Ősszel derülhet ki, melyik egyetemet zárják be, szigorúbb érettségi és (2-3 év múlva) hároméves kortól kötelező óvodai nevelés jöhet. Az államtitkár szerint a felsőoktatásban lesznek hallgatók, akiknek maguknak kell vállalniuk a képzés teljes költségét.

Kilencven önkormányzat adja át az egyháznak az iskoláit ősztől, az életpályamodell talán magasabb bért hozhat, de megszűnik a túlóra és a fizetett alkalmi helyettesítés – újabb izgalmas hét az oktatáspolitikában.

Tovább tolódik az oktatási reformtörvények elfogadása, egyre több iskolát vesznek át az egyházak – újabb forró hét az oktatáspolitikában.

A pozíciójában megerősített államtitkár folytatja az oktatás átalakítását, a pedagógusok is folytatják a készülést az őszi munkabeszüntetésre. A héten a legnagyobb horderejű változtatási javaslatok (iskolabezárási tervek) fővárosi diákok jövőjét illetően fogalmazódtak meg.

Hoffmann Rózsa marad az oktatási államtitkár – egyértelműen ez az elmúlt hét legfontosabb oktatáspolitikai híre.

Hoffman Rózsa sorozatos vereségeiről szólt az elmúlt hét: Pokorni Zoltánt nem találta etikailag vétkesnek a Fidesz illetékes bizottsága, az államtitkár ígéretével ellentétben leghamarabb jövőre tárgyalhatja a parlament a KDNP-s politikus közoktatási és felsőoktatási törvényjavaslatait, és a pedagógusok szakszervezeteit sem sikerült meggyőzni a változtatások helyességéről.

Növekvő elégedetlenség a tanárok körében, tüntetések és őszre várható pedagógussztrájk – Hoffmann és Pokorni vitája nem csillapodik, közben pedig elfelejtették kihirdetni a következő tanév rendjét.

Visszakozott a Pokornit etikátlansággal vádoló Hoffmann Rózsa, pedagógus-tüntetés formálódik – okkal, mert csak a fővárosban több száz fős leépítésekre lehet számítani.

Folytatódik Hoffman Rózsa és Pokorni Zoltán vitája, felgyorsultak az iskolabezárások, utólagos tandíjat vezethetnek be a felsőoktatásban – sok a gond az oktatáspolitikával.

Újabb Hoffmann-Pokorni csörte a felsőoktatás átalakítása kapcsán, melybe beszállt a fővárosi KDNP is – eközben a pedagógusok országos sztrájkra készülnek. Az oktatáspolitika konfliktusai az elmúlt héten sem csillapodtak.

Megyünk vissza, tönkretéve a jól működő, modern rendszereket, megfosztva intézményeinket a valódi feladatok megvalósítási lehetőségétől, a gyerekközpontú, szerethető, vagy legalábbis élhető iskola működésétől, melynek alapvető, sőt talán egyetlen feladata, hogy a helyi közösségek, az iskolát választó családok értékeinek és elvárásainak megfelelően boldog és hasznosítható gyerekkort biztosítsanak csemetéiknek. - Horn Gábor írása a Népszabadságban

Hoffman Rózsa levélben tesztelte a közoktatási intézményeket, a Corvinus fölött megjelent Damoklész kardja, de az általános felháborodás után az államtitkár visszakozni látszik. Thomass Mannt viszont annak homoszexualitása ellenére is kánonban tartja Réthelyi miniszter.

Csúszik a közoktatás és a felsőoktatás reformja, folytatódnak a pedagógus-elbocsátások (de nőhet a „maradók” munkaterhe) és az iskolabezárások. Az oktatáspolitika sem a szebbik arcát mutatta az elmúlt héten.

Újabb csúszások és a külső-belső konfliktusok a közoktatás és a felsőoktatás tervezett átalakítása kapcsán. Növekvő óraszámok, elvonások és radikális változások – a héten is izgalmas oktatáspolitikai javaslatokkal ismerkedtünk meg.

Erkölcstan, iskolabezárások, sajátos nevelési igényű gyerek és forráshiány – fontosabb témák az elmúlt hét oktatáspolitikai vitáiból.

A héten újra fellángolt a tandíj-vita: az már biztos, hogy többet kell fizetnie a hallgatóknak – de az még nem tiszta, hogy kinek, mennyit és miért. A kormánypártokon belül is eltérnek az álláspontok.

Tankötelezettségi korhatár, forráshiány, kötelező erkölcstan és a tanítás szabadságának alkotmányba foglalt korlátozása – ezek voltak a hét oktatáspolitikai hívószavai.

Tankötelezettségi korhatár, forráshiány az állami-önkormányzati iskolákban, plusz egymilliárd az egyházi iskoláknak – a hét fontosabb témái az oktatáspolitikában.

A hét legtöbb vitáját a tankötelezettség korhatárának 15 évre leszállítása váltotta ki – a legtöbb problémát pedig az elégtelen finanszírozás okozta.

Az oktatási kötelezettséget a jelenlegi 18-ról 15 éves korra szállítják le a Széll Kálmán terv szerint. Orbán Viktor bejelentette: „A kormány erkölcsi kérdésként kezeli, hogy megtanítsa dolgozni az embereket”, illetve „nem ördögtől való a 15 éves kortól való munkába lépés”.

Az jó, ha egy civil egyesület úgy dönt, energiáit a gyermekek nevelésére fordítja. Valahai pedagógusként, oktatási szakemberként és gyakorló apaként is végtelen megbecsüléssel gondolok arra, aki ide csoportosítja szellemi és anyagi erőforrásait.

Már Hoffmann Rózsa szerint is légvár a kétszázezres kezdő pedagógusi fizetés, Pokorni még súlyosabb forráshiányt lát, több pénz biztosan nem jut az oktatásra – sőt, a fővárosban megkezdődtek a tanár-elbocsátások.

A Republikon Intézet műhelytanulmányában megvizsgáljuk, hogy miként is viszonyul a magyar felsőoktatás a nemzetközi környezetéhez, mert meggyőződésünk szerint nemzetközi viszonyszámokkal kell a témáról beszélni. Rámutatunk arra, hogy a befelé fordulás, a „nemzeti oktatáspolitika” helyett célszerűbb a „versenyképesebb oktatáspolitika” irányába elindulni, ha már reformokat hajtunk végre az ágazatban.

Viták kereszttüzében formálódik a közoktatás és a felsőoktatás új rendszere, már első osztályban is lehetne buktatni, a pedagógusok béremelésére talán csak egy évet, talán 2013-ig kell várni – de az államtitkár ígérete szerint „még ebben a ciklusban” sor kerül.

Nagy sikerrel, értékes vitát produkálva zajlott a Republikon Intézet felsőoktatási kerekasztal-beszélgetése. Alábbiakban az eseményről készült beszámoló olvasható, valamint a helyszíni képek és a nyitó prezentáció tekinthető meg.

Egyetemi, főiskolai karok szűnhetnek meg, jövőre már lesz szóbeli felvételi, és legfeljebb négy vizsgaalkalmat kaphatnak az eddig „parttalanul vizsgázgató” hallgatók – már utolsó simításokat végzik a felsőoktatási stratégia alapján.

A hittan „védett sávba” kerülne az iskolákban, a hallgatói jogosítványok csökkentése (például a rektorválasztás kapcsán), és az utóvizsgák eltörlésének szándéka – néhány javaslat az oktatási kormányzattól és tanácsadóitól a heti oktatáspolitikai figyelőben.

Ellenőrzés nélkül „elbizonytalanodó” pedagógusok, népszavazással tréfálkozó oktatási államtitkár, beláthatatlan ideig húzódó jogalkotás, és aláírásgyűjtés a fideszes (!) iskolabezárás ellen – a heti oktatáspolitikai figyelő ismét izgalmas hírekkel jelentkezik!

Hoffmann Rózsa, és vele a tekintélyelvű, avíttas oktatáspolitika első nagy kudarca látszott kibontakozni az elmúlt héten. Heti szakpolitikai figyelőnk a kereszténydemokrata államtitkár térvesztésének fontos állomásait rögzíti.

A magyar érettségi lesz a világon a legnehezebb a pedagógusok szerint. Szándékunk ellenére heti oktatáspolitikai figyelőnk hovatovább a „most épp kivel veszett össze Hoffmann Rózsa?”-kérdéskör variábilis körüljárásává kezd válni. Heti válaszunk: megint, mindenkivel.

Ismét nem Hoffmann Rózsa A Hét Pedagógusa: a Magyar Tudományos Akadémiától az egyetemre járókig ismét elemi erejű tiltakozás kíséri a kereszténydemokrata államtitkár oktatáspolitikáját – ez történt 2010. 50. hetében.

Hoffmann Rózsa szerint egyszerre akár öt-hat idegen nyelven is tanulhatnának a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok tanulói. Ez a hét is mozgalmas volt az oktatáspolitika érintettjei számára.

A Republikon Intézet, folytatva proaktív részvételét a Nemzeti Konzultációban, a „polgári egészségpolitika” megteremtését célzó Semmelweis Terv után most a Nemzeti Erőforrás Minisztérium által megjelentetett új felsőoktatási törvénykoncepciót is részleteses elemezte, ahhoz szakpolitikai javaslatokat fűzött.

Eldőlt: az oktatáspolitika a KDNP „hitbizománya”, a Fidesz szakpolitikusai sem tudják felülbírálni Hoffmann Rózsát. Ismét izgalmas héten vannak túl az oktatás jövőjéért aggódók: eldőlhet a felsőoktatási felvételik és az emelt szintű érettségik sorsa, újabb szöget vernek az integrált oktatás koporsójába, és ismét egyszerre különbözött össze a tárca a diákokkal és a pedagógusokkal.

Újabb hét a rendpárti, „vonalas” oktatáspolitika szolgálatában – Pokorni Zoltán enyhítette a KDNP-s államtitkár terveivel kapcsolatos kritikáit, Hoffmann Rózsa pedig megerősödve került ki az elmúlt hetek csörtéiből. Ennek szellemében ígér nehezebb érettségit és „keményebb tanulást” a középiskolásoknak, és ugyanezért (valamint a csak „részben integrált” oktatás koncepciójáért) gyűjthette be a szélsőjobboldali párt elismerését is.

„...A másodfokú egyenlet az elsőfokú egyenletből származik oly módon, hogy az egész egyenletet megszorozzuk... És most beszél. Valamit beszél. A második mondatnál arra számított, hogy félbeszakítják - lopva néz a tanár felé. De az mozdulatlan arccal néz, se azt nem mondja, hogy jó, se azt, hogy rossz. Nem szól. Pedig a rossz tanuló nagyon jól tudja, hogy nem lehet az jó, amit ő beszél. Hát akkor miért nem szól a tanár?" Mint Karinthy rossz tanulója úgy beszélnek mind rettenthetetlenebb elszánással sületlenségeket a kormány tagjai, élükön a Vezénylő Tábornokkal.

Az oktatáspolitika legnagyobb vitái még mindig „kapun belül” zajlanak: az elmúlt héten Pokorni Zoltán és Hoffmann Rózsa továbbra is eltérő szakmai javaslataikat osztották meg a nyilvánossággal. Az ellenzék kevéssé exponálta magát, és a szakmai-érdekképviseletei szféra is meglehetősen megosztott a tekintetben, hogy mely elemeket tart támogathatónak a kormány oktatáspolitikájában.

A 45. hét oktatáspolitikájában minden, már megismert szereplő „beleerősített”, a korábbinál is markánsabb véleményt fogalmazott meg. Az új közoktatási törvény vitaanyaga egyértelműen Hoffmann Rózsa álláspontjának („rendre kell nevelni a fiatalokat”, „ha mindent megengedünk, rossz irányba megy az oktatás”) győzelmét jelzi a kormány oktatással kapcsolatos felfogásában. Ennek köszönhető a kötelező érettségi tárgyak számának tervezett növelése, a nyelvoktatás átalakítása (adott esetben egy tízéves gyerek akár négy idegen nyelvet is kénytelen lesz tanulni az iskolában), a Pedagógus Kamara létrehozása, és általában a központosító, felülről vezérelt szisztéma kialakítását célzó javaslatok.  Ezt a szigort „gondolta tovább” a Rektori Konferencia,: a rektorok előre kérnék a nyelvvizsgát, azaz már nem a diplomaszerzéshez, hanem eleve a felsőoktatási felvételihez tennék meg feltételül a nyelvvizsgát.

Az elmúlt héten a kormányzati oktatáspolitika talán legmélyebb törésvonala kezdett felnyílni: az eddig „egyeduralkodó” Hoffman Rózsát egyszerre több fronton is megtámadta Pokorni Zoltán. A parlamenti szakbizottságot vezető fideszes politikus, korábbi oktatási miniszter a X. Országos Neveléstudományi Konferencián kiállt a bolognai rendszer mellett (mely szisztémát a KDNP-s államtitkár meg kívánja szüntetni), és hibásnak nevezte a 70-es évek gyakorlatát példaként választó oktatáspolitikát.
A belső konfliktus komolyságát jelzi, hogy bár Pokorni Zoltán indítványára a Parlament még nyáron elfogadott törvényében feladatául szabta az oktatási tárcának, hogy október 30-ig dolgozza ki a jövőbeli érettségi és felvételi eljárások, illetve követelmények részletszabályait, ez a határidőre nem történt meg, Hoffman Rózsa lényegében „elszabotálta” a feladatot.

2010 októberének közepén-végén az oktatáspolitika kapcsán immár nemcsak a szaktárca, hanem számos egyéb szereplő is hallatta hangját. Elfogadásra került a Országgyűlésben az iskolai Nemzeti Összetartozás Napjáról szóló határozati javaslat. Ez a kormányzatra több szempontból is jellemző „népnevelő célzattal” az iskolákban is kötelezővé teszi a Trianon-megemlékezést. Ahogy a határozati javaslat indoklása írja: „nyilvánvaló, hogy az ismeretek és attitűdök alapvetően nem változtak a külhoni magyarság megítélése kapcsán. A 2004- es népszavazás megmutatta, hogy e téren több évtizedes elmaradást kell pótolni.” A javaslatra igennel a Fidesz, Jobbik és LMP frakció szavazott, illetve az MSZP-renegát Szili Katalin, immár független képviselőként. A szocialista képviselőcsoport ellenezte egyedül az iskolai összetartozás napjának bevezetését.

Az oktatáspolitika terén 2010. október 11. és 17. között nem szerepelt igazán fajsúlyos kérdés a napirenden. Nem kerültek hangsúlyosan elő az oktatás fundamentális kérdései, csupán kisebb ügyek alakították a szakpolitikai agendát.

Az oktatáspolitika terén 2010. október 4. és 10. között a szaktárcával ellentétben aktívnak bizonyultak a pártok. Fideszes, jobbikos és LMP-s kezdeményezés is napvilágot látott ebben a szakpolitikai térben.

A magyar oktatás új úrnőjéről és urairól mindent elmondott az úgynevezett I. Nemzeti Tanévnyitó. Már a neve is szép: azt jelenti, hogy eddig valami plutokrata ámokfutás volt itt, kérem szépen, nem tanévek kezdődtek szeptemberben. Persze megértem én, hogy az előző kormányzati ciklusokhoz hoffmanni magaslatról nézve méltatlan a nemzet vagy akár a tanév fogalma. No de mi volt Klebelsberg Kunó idejében? Igaz, Klebelsberg eléggé el nem ítélhető módon nyitott volt a modernizációra, a nemzetközi trendekre.

Aligha hiheti bárki is, hogy a Fidesz ne a legjobbat akarná a gyerekeknek. A gyerekeknek mindig mindenki a legjobbat akarja. Csak sajnos néha ez a sok jó egy életen át tartó lelki sebeket okoz a gyermekeknek.