A minap a Jövő Iskolája rendezvényen azt kérdezték kollégámtól, hajdani harcostársamtól (a harc anno a nyitott, európai színvonalú, autonóm oktatási műhelyek és a pedagógusok demokratikus szakszervezetének megteremtéséért folyt), Pokorni Zoltántól, az Országgyűlés oktatási bizottságának az elnökétől alapítványi iskolák vezetői, hogy: Mi lesz velük? - Horn Gábor cikke a Népszabadságban

Egyedül nem megy? Gazdaságpolitikai forgatókönyvek a magyar gazdaság talpra állítására címmel Intézetünk újabb konferenciát szervezett 2012. október 16-án (kedden) 11:00 - 15:00 időpontban az A38 hajón. Már letölthetők az elhangzott előadások prezentációi!

A megmerevedő,mindinkább a maga képére áramvonalasított állam irritáltan hárít el minden összevetést régi korok diktatúráival. S igaza is van: ki mondhatja, hogy az államszocializmusban a kiválasztott kádári káderek, helyi és országos kiskirályok, gazdasági potentátok ugyanúgy működtek, mint a mostani a kormánypárttal fúzióban lévő gazdasági erők? Ki mondhatná, hogy most nem lehet elmenni, ha nem tetszik. Ki mondhatná, hogy az akkori kőkemény cenzúra összevethető azzal, hogy most kisebb-nagyobb sebeket ejtenek a szólásszabadságon?

A Republikon Intézet "Pártok félidőben" című konferenciájának résztvevői részletes prezentációt tartottak, melyek friss mérési eredmények, máshol nem publikált adatok, egymáshoz viszonyított trendek gazdag tárházát kínálják az érdeklődőknek.

Én már észrevettem, hogy itt mindnyájunkkal olyan hangon és olyan hangsúllyal beszélnek, mintha a világ hülyéi lennénk, kétbalkezes, ügyefogyott, bamba tökfilkók. Az idézet Ottlik Iskola a határon című művéből származik. 

Nemzeti Köznevelés, pedagógussztrájk, és amin mindenki meglepődik: újra tandíj! Ezek voltak a fontosabb oktatáspolitikai témák a héten.

A szakember vizitdíjat jósol, az állam 739 intézményt vesz át az önkormányzatoktól, az egészségügyi államtitkár óv a követelésektől.

Még nem kezdődött el a parlamenti szezon, de a visszatérő kormánypárti politikusok máris elkezdték kiszorítani az ellenzéki megszólalásokat a köztévéből – derül ki a Republikon Intézet legújabb médiaelemzéséből, mely a 35. és 36. heti hétköznap esti híradókat vizsgálta. 

A magyar oktatás különös kormányzati kezekben van: riasztó céljainál is jobban látszik az államtitkári tisztséget betöltő hadúrnő legfőbb ellensége: a leküzdendő ellenfél tudniillik a liberális oktatáspolitika. Érdemes áttekinteni mi is a háború tárgya. Mit tesz azért az oktatáspolitika, hogy százszorosan beigazolódjon a kitűnő Vekerdy Tamás jóslata: az iskola megbetegíti a gyermeket. - Horn Gábor írása a Népszabadságban.

Intézetünk az új médiatörvény gyakorlatát, az immár hatályos szabályok és szankciók sajtóra gyakorolt hatását vizsgálja következő rendezvényén az országos kereskedelmi televíziók hírigazgatói, online és rádiós főszerkesztők, médiaszakértők és neves külföldi lapok újságírói segítségével. Az esemény támogatója a Friedrich Naumann Alapítvány.

Új front a kormánypárti oktatáspolitikában: Hoffmann-Lázár konfliktus a tankönyvtartozások kapcsán. Tovább tolódik az új oktatási törvények lehetséges bevezetése és a pedagógusok életpályamodellje: már 2013-ban járunk.

Nem lesz béremelés a tárcavezető beismerése szerint, Pálffy István szerint viszont az egészségügynek tűrni kell, hogy kevesebb pénzből gazdálkodik.

7-8 ezer pedagógusi álláshely szűnhet meg, 40 százalékkal csökkenhet a gimnazisták száma, és a felsőoktatási törvény elfogadása is ismét csúszhat.

Nagy átalakítások lesznek, béremelés nem, sőt lassan egészségügyi dolgozók is alig-alig. A héten sem mentették meg az egészségügyet.

Az ATV Start vendége volt Horn Gábor:  a felsőoktatási törvénykoncepció, valamint a kormány oktatáspolitikájának főbb kérdéseit tekintették át.

Ismét elhalasztották a felsőoktatási törvény koncepciójának megtárgyalását, de ismét „kiszivárgott”, hogy mi lett volna benne…

Megszűnő pótlékok, bezárt kórházak, külföldre távozó orvosok – az elmúlt két hétben sem változtak az egészségügy problémái.

Republikon-elemzés: Rendpárti törvényjavaslatok és szélsőséges radikalizmus a Jobbik parlamenti munkájában.

Ez a hét is a kormány egészségügyi átalakítási tervei elleni tiltakozásokkal telt, egyre hangosabbak az érdekképviseletek. A következő tiltakozás a patikusoktól jöhet: a kormány döntése alapján 2013-tól jellemzően a mainál több alkalmazott bérét kell kigazdálkodniuk.

Vita a nyelvoktatásról, 2017-18 lehet a pedagógus életpályamodell bevezetésének új céldátuma, viszont az elfogadott törvénymódosítás alapján tanév közben is be lehet zárni iskolákat.

Debrecenit esznek a jó képviselők, mustárral, úgy finom. A fölött gondolják meg, miközben a kenyérhajával feltunkolják a mustáros szaftot: hát lehes­sen-e ezeknek a hívőknek egyháza, s lehes­sen-e amazoknak. - Horn Gábor írása a Népszabadságban.

Ősszel derülhet ki, melyik egyetemet zárják be, szigorúbb érettségi és (2-3 év múlva) hároméves kortól kötelező óvodai nevelés jöhet. Az államtitkár szerint a felsőoktatásban lesznek hallgatók, akiknek maguknak kell vállalniuk a képzés teljes költségét.

Hatszáz rezidens pályázhatna százezer forintos juttatásra a kormány döntése alapján, Éger István járulék helyett fogyasztási adóból finanszírozná az egészségügyet, Tarlós István nem emlékszik 500 milliárd forintra.

Kilencven önkormányzat adja át az egyháznak az iskoláit ősztől, az életpályamodell talán magasabb bért hozhat, de megszűnik a túlóra és a fizetett alkalmi helyettesítés – újabb izgalmas hét az oktatáspolitikában.

Hatezer orvos és rezidens hagyhatja el az országot, csőd közelében a kórházak, a PTE ötmilliárdos tartozását fizetős ellátással ellensúlyozná.

Tovább tolódik az oktatási reformtörvények elfogadása, egyre több iskolát vesznek át az egyházak – újabb forró hét az oktatáspolitikában.

8 év várakozás egy térdprotézisre, a fővárosi kórházak kétharmadának bezárása, kitiltandó élelmiszerek: újabb hét az egészségügy megmentéséért.

Elfogadták a Semmelweis-tervet, az érintettek vegyesen reagáltak a bejelentésre. A héten megszületett a Fidesz-kormány első olyan terve, amelyet a patikusok is kritikával fogadtak.

A pozíciójában megerősített államtitkár folytatja az oktatás átalakítását, a pedagógusok is folytatják a készülést az őszi munkabeszüntetésre. A héten a legnagyobb horderejű változtatási javaslatok (iskolabezárási tervek) fővárosi diákok jövőjét illetően fogalmazódtak meg.

Az egészségügyi államtitkár kemény szavakkal illette a rezidenseket a héten – kérdés, ez-e a jó módszer az orvosok elvándorlásának megállítására. Lesz hamburgeradó, viszont a táppénzesek soron kívüli orvosi ellátásának nem a minimális, hanem a maximális aránya lesz hatvan százalék.

Hoffmann Rózsa marad az oktatási államtitkár – egyértelműen ez az elmúlt hét legfontosabb oktatáspolitikai híre.

Hoffman Rózsa sorozatos vereségeiről szólt az elmúlt hét: Pokorni Zoltánt nem találta etikailag vétkesnek a Fidesz illetékes bizottsága, az államtitkár ígéretével ellentétben leghamarabb jövőre tárgyalhatja a parlament a KDNP-s politikus közoktatási és felsőoktatási törvényjavaslatait, és a pedagógusok szakszervezeteit sem sikerült meggyőzni a változtatások helyességéről.

A Fidesz szerint az orvosok elmehetnek, de a diplomájuk nélkül – Szócska viszont a bérrendezésről már csak annyit ígér, hogy „dolgoznak rajta”. Már Cser Ágnes is a kormányt kritizálta az elmúlt héten.

Növekvő elégedetlenség a tanárok körében, tüntetések és őszre várható pedagógussztrájk – Hoffmann és Pokorni vitája nem csillapodik, közben pedig elfelejtették kihirdetni a következő tanév rendjét.

Kórház helyett gyógyturisztikai központ: ilyesféle „funkcióváltásokkal” spórolna a kormány a legújabb tervek szerint. Lesz hamburgeradó, lesz sportpálya a gyorséttermek mellett – de béremelés nem.

Országgyűlés előtt az első nagy egészségügyi átalakításról (illetve megszorításról) szóló törvénycsomag, ügyvédi letétbe helyezett időzített felmondásokkal tiltakoznak az orvosok, ismét nő a kórházak adóssága.

Visszakozott a Pokornit etikátlansággal vádoló Hoffmann Rózsa, pedagógus-tüntetés formálódik – okkal, mert csak a fővárosban több száz fős leépítésekre lehet számítani.

Folytatódik Hoffman Rózsa és Pokorni Zoltán vitája, felgyorsultak az iskolabezárások, utólagos tandíjat vezethetnek be a felsőoktatásban – sok a gond az oktatáspolitikával.

Összevonások, ingatlanok eladása, elégedetlen orvosok, rezidensek – sok a konfliktus az egészségügyben, miközben az államtitkár szerint népegészségügyi katasztrófahelyzet sújtja Magyarországot.

Újabb Hoffmann-Pokorni csörte a felsőoktatás átalakítása kapcsán, melybe beszállt a fővárosi KDNP is – eközben a pedagógusok országos sztrájkra készülnek. Az oktatáspolitika konfliktusai az elmúlt héten sem csillapodtak.

Körvonalazódik a gyógyszerkassza megszorításának programja, fokozódik az egészségügyi dolgozók elégedetlensége, szigorodik a táppénz szabályzása.

Megyünk vissza, tönkretéve a jól működő, modern rendszereket, megfosztva intézményeinket a valódi feladatok megvalósítási lehetőségétől, a gyerekközpontú, szerethető, vagy legalábbis élhető iskola működésétől, melynek alapvető, sőt talán egyetlen feladata, hogy a helyi közösségek, az iskolát választó családok értékeinek és elvárásainak megfelelően boldog és hasznosítható gyerekkort biztosítsanak csemetéiknek. - Horn Gábor írása a Népszabadságban

Hoffman Rózsa levélben tesztelte a közoktatási intézményeket, a Corvinus fölött megjelent Damoklész kardja, de az általános felháborodás után az államtitkár visszakozni látszik. Thomass Mannt viszont annak homoszexualitása ellenére is kánonban tartja Réthelyi miniszter.

Beindulhat az egészségügyi törvénygyártás, már Éger István is elégedetlen, lehet viszont otthon szülni – igaz, erre egyelőre még senki nem kért engedélyt.

Eltűnő orvosok, csorbuló betegjogok, továbbra is ismeretlen összetételű elvonási tervek a gyógyszerkasszából – az elmúlt hét egészségüggyel kapcsolatos hírei ismét nem rózsásak.

Csúszik a közoktatás és a felsőoktatás reformja, folytatódnak a pedagógus-elbocsátások (de nőhet a „maradók” munkaterhe) és az iskolabezárások. Az oktatáspolitika sem a szebbik arcát mutatta az elmúlt héten.

Újabb csúszások és a külső-belső konfliktusok a közoktatás és a felsőoktatás tervezett átalakítása kapcsán. Növekvő óraszámok, elvonások és radikális változások – a héten is izgalmas oktatáspolitikai javaslatokkal ismerkedtünk meg.

Forráshiány, extra adók, bezárás előtt álló patikák – ismét komor témák uralták az elmúlt hét egészségügyi vitáit. Újdonság viszont, hogy újra megszólalt a diplomatává lett Mikola István, és ismét nem a kormány hivatalos egészségpolitikáját dicsérve.

Sűrűsödő központosítás, orvoshiány, vitatott hamburgeradó és továbbra is körvonalazatlan elvonási tervek a gyógyszertámogatások kapcsán – ezek voltak a hét fontosabb egészségügyi témái.

A héten újra fellángolt a tandíj-vita: az már biztos, hogy többet kell fizetnie a hallgatóknak – de az még nem tiszta, hogy kinek, mennyit és miért. A kormánypártokon belül is eltérnek az álláspontok.

A kormányzat egészségügyi terveit és intézkedéseit a héten „csak” a Magyar Kórházszövetség, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, a Magyar Orvosi Kamara és Éger István, a Magyar Rezidens Szövetség, Kökény Mihály és az MSZP, a Szent Ferenc Kórház érdekvédelmi szervezetei, betegszervezetei, betegei, Székely Tamás volt egészségügyi miniszter, valamint a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal bírálta.

Tankötelezettségi korhatár, forráshiány, kötelező erkölcstan és a tanítás szabadságának alkotmányba foglalt korlátozása – ezek voltak a hét oktatáspolitikai hívószavai.

Szócska Miklós szerint két külön dolog, hogy milyen gyorsan javul a helyzet az egészségügyben, illetve milyen sebességgel dolgoznak – az államtitkár terveiről sokat megtudhattunk a héten.

Tankötelezettségi korhatár, forráshiány az állami-önkormányzati iskolákban, plusz egymilliárd az egyházi iskoláknak – a hét fontosabb témái az oktatáspolitikában.

A hét legtöbb vitáját a tankötelezettség korhatárának 15 évre leszállítása váltotta ki – a legtöbb problémát pedig az elégtelen finanszírozás okozta.

Továbbra sem tudni, ki viseli a gyógyszerkassza megszorításának terhét, az viszont egyre biztosabb, hogy nem lesz forrás az egészségügyi dolgozók béremelésére – sőt, a héten is elvontak százmillió forintot a mentőktől.

Szócska Miklós kimondta, hogy lesznek kórházbezárások, áprilistól már legális az otthonszülés – de a bábák elégedetlenek a jogszabállyal. A gyógyszerkassza radikális megvágásának iránya továbbra sem létezik, az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) pedig a járműcserére szánt költségvetési forrás jó részét mégsem kapja meg – újabb mozgalmas hét az egészségügyben.

Az oktatási kötelezettséget a jelenlegi 18-ról 15 éves korra szállítják le a Széll Kálmán terv szerint. Orbán Viktor bejelentette: „A kormány erkölcsi kérdésként kezeli, hogy megtanítsa dolgozni az embereket”, illetve „nem ördögtől való a 15 éves kortól való munkába lépés”.

Az jó, ha egy civil egyesület úgy dönt, energiáit a gyermekek nevelésére fordítja. Valahai pedagógusként, oktatási szakemberként és gyakorló apaként is végtelen megbecsüléssel gondolok arra, aki ide csoportosítja szellemi és anyagi erőforrásait.

Már Hoffmann Rózsa szerint is légvár a kétszázezres kezdő pedagógusi fizetés, Pokorni még súlyosabb forráshiányt lát, több pénz biztosan nem jut az oktatásra – sőt, a fővárosban megkezdődtek a tanár-elbocsátások.

A Republikon Intézet műhelytanulmányában megvizsgáljuk, hogy miként is viszonyul a magyar felsőoktatás a nemzetközi környezetéhez, mert meggyőződésünk szerint nemzetközi viszonyszámokkal kell a témáról beszélni. Rámutatunk arra, hogy a befelé fordulás, a „nemzeti oktatáspolitika” helyett célszerűbb a „versenyképesebb oktatáspolitika” irányába elindulni, ha már reformokat hajtunk végre az ágazatban.

A gyógyszerkassza százmilliárdos kurtítása már biztos, de a teherviselők pontos körét a héten sem ismerhettük meg. A Semmelweis-terv területi ellátási koncepciója viszont már biztosan nem lép hatályba, ehelyett a most kidolgozandó Semmelweis-koncepció ad majd válaszokat.

Ötszörösére nőtt a kezdő orvosok elvándorlása, a magyarok 92 százaléka a betegellátás reformját várja leginkább, összevonások és funkcióváltások tervei – újabb eseménydús hét telt el az egészségügyben.

Viták kereszttüzében formálódik a közoktatás és a felsőoktatás új rendszere, már első osztályban is lehetne buktatni, a pedagógusok béremelésére talán csak egy évet, talán 2013-ig kell várni – de az államtitkár ígérete szerint „még ebben a ciklusban” sor kerül.

Nagy sikerrel, értékes vitát produkálva zajlott a Republikon Intézet felsőoktatási kerekasztal-beszélgetése. Alábbiakban az eseményről készült beszámoló olvasható, valamint a helyszíni képek és a nyitó prezentáció tekinthető meg.

Az oktatással kapcsolatos belső viták folytatódtak Hoffmann és Pokorni között a héten is,  koncepció, problématérkép és „alapvetés” már készült, de a törvények elfogadásának határideje még nem látszik.

A magyar egészségügyi rendszer további központosítás, összevonások előtt áll – ez derült ki a héten a szaktárca és a főváros terveiből is.

Egyetemi, főiskolai karok szűnhetnek meg, jövőre már lesz szóbeli felvételi, és legfeljebb négy vizsgaalkalmat kaphatnak az eddig „parttalanul vizsgázgató” hallgatók – már utolsó simításokat végzik a felsőoktatási stratégia alapján.

Értelmezésre várnak Szócska Miklós szavai, melyek szerint „nem lesz kötelező államosítás az egészségügyben, de a romintézmények nem számíthatnak százmilliós központi támogatásokra, jövő januárra felállhat az új intézményrendszer”. Az államtitkár vidéki körútján emellett továbbra is az integráció és a funkcióváltás szükségességét hangsúlyozta – ez a három célkitűzés pedig azt valószínűsíti, hogy rövidesen kevesebb kórházzal számolhatunk az eddigieknél.  A kórházak idén Szócska szerint nem számíthatnak többlettámogatásra, a tartalékok átrendezésével kell megoldani a helyzetet.

A heti egészségügyi figyelő a „tűzoltást” dokumentálja: kórházbezárások, összevonások, funkcióváltások és pénztelenség ellen harcol Szócska Miklós államtitkársága. A megszorítás jól látszik, a finanszírozás reformjáról szó sem esik.

A hittan „védett sávba” kerülne az iskolákban, a hallgatói jogosítványok csökkentése (például a rektorválasztás kapcsán), és az utóvizsgák eltörlésének szándéka – néhány javaslat az oktatási kormányzattól és tanácsadóitól a heti oktatáspolitikai figyelőben.

Ellenőrzés nélkül „elbizonytalanodó” pedagógusok, népszavazással tréfálkozó oktatási államtitkár, beláthatatlan ideig húzódó jogalkotás, és aláírásgyűjtés a fideszes (!) iskolabezárás ellen – a heti oktatáspolitikai figyelő ismét izgalmas hírekkel jelentkezik!

500 milliárdos lyuk az egészségügyön, 20 százalékkal több „disszidáló”’ orvos, a 15 év feletti lakosság 41 százaléka szenved olyan krónikus betegségben, amelyről tud – további egymillióan pedig nincsenek tisztában az állapotukkal. Gyilkos számok a heti egészségügyi figyelőben.

Hoffmann Rózsa, és vele a tekintélyelvű, avíttas oktatáspolitika első nagy kudarca látszott kibontakozni az elmúlt héten. Heti szakpolitikai figyelőnk a kereszténydemokrata államtitkár térvesztésének fontos állomásait rögzíti.

Mi lesz a betegjogokkal, mennyit keres Éger István és most épp kik tiltakoznak az egészségügyi átalakítási tervek ellen? A heti egészségügyi figyelőben is felemás a kép: részeredmények, mulasztások és tiltakozások erdejében próbáltunk rendet vágni.

Elfogyott a türelem: a héten épp a Fidesszel korábban igencsak lojális Magyar Orvosi Kamara ütközött a legtöbbet az egészségügyi kormányzattal. A konfliktust többek között Éger István és a kamarai vezetők fizetésének tervezett csökkentése is élezte – itt a heti egészségügyi figyelő!

A magyar érettségi lesz a világon a legnehezebb a pedagógusok szerint. Szándékunk ellenére heti oktatáspolitikai figyelőnk hovatovább a „most épp kivel veszett össze Hoffmann Rózsa?”-kérdéskör variábilis körüljárásává kezd válni. Heti válaszunk: megint, mindenkivel.

2011 első szakpolitikai figyelői: konfliktusok az oktatáspolitika és az egészségügy tervezett jövőjével kapcsolatban. Hoffmann Rózsa és Szócska Miklós ismét ütközött a szakmával (orvosok, pedagógusok) és az érintettekkel (betegek, diákok), és ismét cáfolják közli menesztésük hírét.

Ismét nem Hoffmann Rózsa A Hét Pedagógusa: a Magyar Tudományos Akadémiától az egyetemre járókig ismét elemi erejű tiltakozás kíséri a kereszténydemokrata államtitkár oktatáspolitikáját – ez történt 2010. 50. hetében.

A magyar egészségügy továbbra is forráshiánnyal, és a működésképtelen struktúrák béklyójával küzd, miközben a kormány a tűzoltó feladatokat is alig-alig látja el. Heti összefoglaló.

Fizetős kórházi bennfekvés, tízmilliárdos nagyságrendű kórházi adósságok, hálapénz minden negyedik betegtől – a héten is a csúnyább arcát mutatta a „polgári egészségpolitika”.

Hoffmann Rózsa szerint egyszerre akár öt-hat idegen nyelven is tanulhatnának a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok tanulói. Ez a hét is mozgalmas volt az oktatáspolitika érintettjei számára.

A Republikon Intézet, folytatva proaktív részvételét a Nemzeti Konzultációban, a „polgári egészségpolitika” megteremtését célzó Semmelweis Terv után most a Nemzeti Erőforrás Minisztérium által megjelentetett új felsőoktatási törvénykoncepciót is részleteses elemezte, ahhoz szakpolitikai javaslatokat fűzött.

Itt az új belső ellenfél a „polgári egészségpolitika” megteremtésének hálátlan feladata során: Mikola István legyőzése után Pesti Imrével került szembe a héten az egészségügyért felelős államtitkár – és nem ez volt az egyetlen konfliktusa Szócska Miklósnak.

Eldőlt: az oktatáspolitika a KDNP „hitbizománya”, a Fidesz szakpolitikusai sem tudják felülbírálni Hoffmann Rózsát. Ismét izgalmas héten vannak túl az oktatás jövőjéért aggódók: eldőlhet a felsőoktatási felvételik és az emelt szintű érettségik sorsa, újabb szöget vernek az integrált oktatás koporsójába, és ismét egyszerre különbözött össze a tárca a diákokkal és a pedagógusokkal.

A Republikon Intézet elemzése és javaslatai a "polgári egészségpolitika" alapjait lefektető vitaanyagról.

Újabb hét a rendpárti, „vonalas” oktatáspolitika szolgálatában – Pokorni Zoltán enyhítette a KDNP-s államtitkár terveivel kapcsolatos kritikáit, Hoffmann Rózsa pedig megerősödve került ki az elmúlt hetek csörtéiből. Ennek szellemében ígér nehezebb érettségit és „keményebb tanulást” a középiskolásoknak, és ugyanezért (valamint a csak „részben integrált” oktatás koncepciójáért) gyűjthette be a szélsőjobboldali párt elismerését is.

Az elmúlt héten egyre több „léket kapott” a vitára bocsátott Semmelweis Terv: a WHO lesújtó véleményt közölt a magyar egészségügyről, láthatóvá váltak a Fidesz vezetésén belüli törésvonalak: Kósa Lajos sem ért egyet a területi felosztással, sőt, a Vas Megyei Közgyűlés fideszes elnöke már nyíltan bírálta a megyéjét érintő átalakításokat és a terv készítőit.

„...A másodfokú egyenlet az elsőfokú egyenletből származik oly módon, hogy az egész egyenletet megszorozzuk... És most beszél. Valamit beszél. A második mondatnál arra számított, hogy félbeszakítják - lopva néz a tanár felé. De az mozdulatlan arccal néz, se azt nem mondja, hogy jó, se azt, hogy rossz. Nem szól. Pedig a rossz tanuló nagyon jól tudja, hogy nem lehet az jó, amit ő beszél. Hát akkor miért nem szól a tanár?" Mint Karinthy rossz tanulója úgy beszélnek mind rettenthetetlenebb elszánással sületlenségeket a kormány tagjai, élükön a Vezénylő Tábornokkal.

A kormánypárt egészségpolitikusai egyre kevésbé mernek „nagyot álmodni”: Szócska Miklós szerint a jövő évi források csak a „fenntarthatóságra” elegek, de talán „néhány év múlva már érezhető hatásai lesznek a változásoknak”. Mikola ennél is pesszimistább: kevesli a gyógyszertámogatásra és a járóbeteg szakellátásra tervezett összeget, és szerinte „nem lesz Kánaán, türelem kell”, valamint „az egészségügy rendbetétele tízéves program.”

Az oktatáspolitika legnagyobb vitái még mindig „kapun belül” zajlanak: az elmúlt héten Pokorni Zoltán és Hoffmann Rózsa továbbra is eltérő szakmai javaslataikat osztották meg a nyilvánossággal. Az ellenzék kevéssé exponálta magát, és a szakmai-érdekképviseletei szféra is meglehetősen megosztott a tekintetben, hogy mely elemeket tart támogathatónak a kormány oktatáspolitikájában.

Az elmúlt hét nap fontos kérdéseket vetett fel, majd hagyott válasz nélkül az egészségpolitikában. A kormányzat leginkább két téma apropóján, a patikaliberalizáció felszámolása, illetve a Semmelweis Terv problémásabb megállapításai kapcsán kényszerült magyarázkodásra. Előbbi kapcsán a liberalizáció folytán létrejött, új patikák alkalmazottai és tulajdonosai kritikája, valamint a több és jobb patikákhoz ragaszkodó társadalmi igény miatt lettek engedékenyebbek, és kezdeményeztek egyeztetést, utóbbi ügyben pedig a sorok között elrejtett, „fizetős egészségügyről” szóló terveket próbálták cáfolni.

A 45. hét oktatáspolitikájában minden, már megismert szereplő „beleerősített”, a korábbinál is markánsabb véleményt fogalmazott meg. Az új közoktatási törvény vitaanyaga egyértelműen Hoffmann Rózsa álláspontjának („rendre kell nevelni a fiatalokat”, „ha mindent megengedünk, rossz irányba megy az oktatás”) győzelmét jelzi a kormány oktatással kapcsolatos felfogásában. Ennek köszönhető a kötelező érettségi tárgyak számának tervezett növelése, a nyelvoktatás átalakítása (adott esetben egy tízéves gyerek akár négy idegen nyelvet is kénytelen lesz tanulni az iskolában), a Pedagógus Kamara létrehozása, és általában a központosító, felülről vezérelt szisztéma kialakítását célzó javaslatok.  Ezt a szigort „gondolta tovább” a Rektori Konferencia,: a rektorok előre kérnék a nyelvvizsgát, azaz már nem a diplomaszerzéshez, hanem eleve a felsőoktatási felvételihez tennék meg feltételül a nyelvvizsgát.

Az első „nagyobb lélegzetű” egészségügyi javaslatcsomag a 44. héten készült el: ez a Semmelweis Terv. A kormány, ígéretével ellentétben, meglehetősen korlátozott konzultációt indított: a koncepció nem nyilvános, azt a tárcánál hivatalosan igényelni kell, és meghatározott bürokratikus átfutási idő után lehet hozzájutni.
Az „Újraélesztett egészségügy, Gyógyuló Magyarország – Semmelweis Terv az egészségügy megmentésére” vitairat elsőként azt rögzíti, hogy a tervet a kormány még nem tárgyalta meg, az nem tekinthető a Kormány álláspontjának. Amennyiben mégis ez alapján hajtják végre az egészségügy „megmentését”, illetve a terv által megteremteni kívánt „polgári egészéségpolitikát”, úgy a legfontosabb változás a csőd közeli kórházak állami átvétele lehet (ezek finanszírozását nem tárgyalja), valamint egy egészségszervezési központ, mely a betegutak kidolgozásáért, illetve az ellátás (várhatóan 3-3 megyénként egységesülő) további koncentrációjáért felel.

Az elmúlt héten a kormányzati oktatáspolitika talán legmélyebb törésvonala kezdett felnyílni: az eddig „egyeduralkodó” Hoffman Rózsát egyszerre több fronton is megtámadta Pokorni Zoltán. A parlamenti szakbizottságot vezető fideszes politikus, korábbi oktatási miniszter a X. Országos Neveléstudományi Konferencián kiállt a bolognai rendszer mellett (mely szisztémát a KDNP-s államtitkár meg kívánja szüntetni), és hibásnak nevezte a 70-es évek gyakorlatát példaként választó oktatáspolitikát.
A belső konfliktus komolyságát jelzi, hogy bár Pokorni Zoltán indítványára a Parlament még nyáron elfogadott törvényében feladatául szabta az oktatási tárcának, hogy október 30-ig dolgozza ki a jövőbeli érettségi és felvételi eljárások, illetve követelmények részletszabályait, ez a határidőre nem történt meg, Hoffman Rózsa lényegében „elszabotálta” a feladatot.

Az elmúlt héten készült el az egészségügyi tárca 12 jogszabályt módosító javaslatcsomagja, melyet a takarékoskodás, a deliberalizálás túlsúlya, és a rendszerszintű átalakítások hiánya jellemez. Deklarált kórházbezárások helyett az intézményi feladatok (és az ehhez rendelt források) szűkítése révén remél a kormányzat megtakarításokat.

Felgyorsultak a személycserék az egészségügyben az elmúlt héten: miközben létrejött az Államtitkári Szakértői Bizottság, a szaktárcától több tucat munkatársat bocsátanak el – a csúcsminisztérium a hírek szerint az egészségügy (és a kultúra) rovására, az oktatás előnyére változtat a struktúrán.

A vizsgált időszakban a szaktárca klasszikus megszorító és racionalizáló intézkedéseket indított el, felélve az előző ciklus liberális miniszterei által megtakarított forrásokat, ezzel párhuzamosan küzdve a költségvetési forrásokért, melyek bővítésére nincs sok esélye. Az ellenzék is aktivizálta magát, ráerősítve az egészségügyi szakmai vészjelzéseire.

Az oktatáspolitika terén 2010. október 4. és 10. között a szaktárcával ellentétben aktívnak bizonyultak a pártok. Fideszes, jobbikos és LMP-s kezdeményezés is napvilágot látott ebben a szakpolitikai térben.

Az egészségpolitikát 2010. október 4-10 között egy „bulvárosabb” téma, azaz az otthonszülés szabályozatlansága és ennek következményei, illetve inkoherens kormányzati állásfoglalások (javarészt az egészségügyi ellátás működtetői oldalának átalakítása kapcsán) uralták. Tovább sokasodtak a szakmától érkező vészjelzések is, ugyanakkor a Parlament ellenzéki pártjai közül csak a Lehet Más a Politika fejtett ki némi aktivitást az egészségügy jövőjét tervezve.

A magyar oktatás új úrnőjéről és urairól mindent elmondott az úgynevezett I. Nemzeti Tanévnyitó. Már a neve is szép: azt jelenti, hogy eddig valami plutokrata ámokfutás volt itt, kérem szépen, nem tanévek kezdődtek szeptemberben. Persze megértem én, hogy az előző kormányzati ciklusokhoz hoffmanni magaslatról nézve méltatlan a nemzet vagy akár a tanév fogalma. No de mi volt Klebelsberg Kunó idejében? Igaz, Klebelsberg eléggé el nem ítélhető módon nyitott volt a modernizációra, a nemzetközi trendekre.

Aligha hiheti bárki is, hogy a Fidesz ne a legjobbat akarná a gyerekeknek. A gyerekeknek mindig mindenki a legjobbat akarja. Csak sajnos néha ez a sok jó egy életen át tartó lelki sebeket okoz a gyermekeknek.